Előszó
A világvárosok lakóinak általános hibája, hogy sok mindent ismernek, de nem ismerik azt, ami legközelebb van hozzájuk, és ami az övéké. Azután felejteni is hamar szoktak az emberek!
Ez az oka...
Tovább
Előszó
A világvárosok lakóinak általános hibája, hogy sok mindent ismernek, de nem ismerik azt, ami legközelebb van hozzájuk, és ami az övéké. Azután felejteni is hamar szoktak az emberek!
Ez az oka annak, hogy a mi csodásan szép Bazilikánkat is a külföldiek jobban magasztalják, dicsőitik és szinte többet tudnak róla, mint mi jómagunk.
Hogy észrevegyük, hogy a Bazilika mily nagy kincsünk, hogy emlékezzünk a régi nagy és szép idők nagy mestereire és művészeire, azért íródott e könyv.
Örüljünk neki, olvassuk, terjesszük, hiszen ezzel a magyar művészetnek, a magyar műkincseknek leszünk apostolai, s első szent királyunk szellemét és egyéniségét hirdetjük, amely annyira megkapóan él ezeken a dicsőséges köveken!
A Szt. István jubileumi év alkalmából érzett különös hódolat az országalapító nagy király iránt ihlette az írót s a vele való egy érzésünk nyilvánuljon meg abban, hogy e sorok minden olvasója eljön gyönyörködni a szép alkotásban és e könyv révén igyekszik megismertetni és megszerettetni másokkal is.
Budapest, első szent királyunk halálának kilencszázadik évfordulóján.
WITZ BÉLA
a Szt. István Bazilika plébánosa
Vissza