A szent asszony

Előszó

A szenvedő szegénység verejtéke szakadatlanul pereg minden kor társadalmának arculatáról. Nemcsak az a verejték, amelyet a kenyérszerző munka sajtol, hanem az a másik is, a nyomorban vajúdók, az élet félelmében vergődők s a betegek meghatóan keserű verejtéke. A modern idők szociálpolitikusa óriási tudományos r felkészültséggel vizsgálja ezt a jelenséget. Érdekes probléma neki, csakúgy, mint bármely más társadalmi tünet, de semmi egyéb. Kideríti okait, megméri és statisztikába szedi kiterjedését, elméleteken nyargal s követeléseket harsonáz állam és társadalom felé, talán hozzá is járul a kérdés tisztázásához, ám laboratóriumából s könyvei lapjairól csak a megismerés hidege árad, a társadalom arculatáról pedig enyhítetlenül pereg azonközben is a szenvedés verejtéke. Az evangélium ösvényén haladók ma sem sokat törődnek szociálpolitikai elméletekkel, magyar Szent Erzsébet asszony századában nem is törődhettek. Az a század az erős hit és a temérdek nyomorúság kora volt. Az erős hit könyörületet, irgalmasságot fakasztott a szívekben, s az ékes köntösűek kőváraikból s dús palotáikból szapora látogatásokat tettek a rothadó nyomor birodalmában, kezükben Veronika kendőjével, letörölni néhány cseppet a rettenetes verejtékből. Ez volt az a kor, amelyben a házak bejáróit árkádosra, a kolostorokét folyosó alakúra építették, hogy a szegények s utasok ott meghúzódhassanak, sőt a hidakat is úgy faragták s párkányozták, hogy alattuk a szegénység irgalmatlan időkben menedéket találhasson. Vissza

Fülszöveg

Árpád-házi Szent Erzsébetet nemcsak hazánkban, Németországban is az egyik legnagyobb szentként tisztelik. II. Endre királyunk leánya, Türingia fejedelemasszonya hasonló, de mégis más utat választott, mint kortársa, Assisi Szent Ferenc. Míg utóbbi vagyonát hátrahagyva koldusként járta Itáliát, Erzsébet várúrnőként kórházat tartott fenn a nincsteleneknek, s jövedelmét a társadalmi nyomor enyhítésére fordította - küzdve családja nyílt ellenségeskedésével és értetlenségével. Kortársa, Magdeburgi Matild írta róla: „Erzsébet követ volt, aki azokhoz a szerencsétlen asszonyokhoz küldetett, akik a váraikban ültek, akiket annyira átitatott a tisztátalanság, teljesen elborított a gőg, és állandóan körülvett a hiúság, hogy jogosan kellett volna a mélységbe zuhanniuk."
Harsányi Lajos regénye a középkori legendák tömörségét idézve állítja elénk a „Szent asszony" alakját, aki szociálisan egyre érzéketlenebbé váló korunkban is példaképe lehet minden embernek a szegények és az elesettek felkarolásában. Vissza