A szén

Előszó

Részlet a könyvből:

Szén alatt általában azokat a szilárd ásványi tüzelőanyagokat értjük, amelyek elégetése alkalmával előálló hő fűtésre (hő vagy hajtóenergia képzésre) felhasználható. Ez a meghatározás még nem teljes, de már most el kell választani a szenet azoktól az anyagoktól, amelyek szintén elégethetők, szintén hőt fejlesztenek (igen sok van ilyen), de a hőmennyiség nem használható fel praktikus módon.
A különféle tüzelőanyagok előfordulásával halmazállapota szerint megkülönböztetünk: szilárd, folyékony és gáznemű tüzelőanyagokat. A szén a szilárd tüzelőanyagok közé tartozik.
A szén természetes előfordulási formái: tőzeg, lignit, barnaszén, kőszén, antrazit.
Mechanikus úton előállított formái: tözeg-brikett, tözegpréselt szén, szárított szén, barnaszén-brikett, kőszén-brikett, barnaszén-koksz, kőszén-koksz, karbozit (szén és kokszkeverék), félkoksz. Megjegyzendő ehhez, hogy az utóbbi időkben az összes kokszfajtákat brikettezik is.
Az egyes szénféleségek előfordulását vizsgálva általában a következő jellegzetességek állapithatók meg.
A fiatal tőzeg rendszerint a felszínen, mocsarak, vagy lecsapolt mocsarak helyén fordul elő. Színe piszkos, földes barna. Boggerral hozzák felszínre, vagy éles szerszámokkal vágják ki a földből. Ugyanilyen az idősebb tőzeg előfordulási formája is, azzal a különbséggel, hogy az már csákányozható is és színe sötétebb.
A barnaszén elég gyakori előfordulási formája az, hogy felszínen bányászható, de rendszerint (különösen Borsódban) pár méterre a felszín alatt található. Ú n. lejtaknákat vezetnek a szénbe és így bányásszák. A kőszén rendszerint már nagyobb mélységekben található, 200 métertől csaknem 1500 méterig. (Egyelőre mélyebb szénfúrást nem ismerünk.) Az antrazit lelőhelyei azonosak a kőszénével, hiszen attól csak nagyobb tiszta-széntartalma és egész minimális hamutartalma különbözteti meg, továbbá az illó anyagokban való nagy szegénysége. Vissza