A szén

Fülszöveg

A viharos évek tanúi nem mentek el közülünk nyomtalanul. Szenvedésük vergődésük, harcok nyomai éppúgy belevésődtek az időbe, mint ahogy a második világháború előtt a fekete készülődés és utána a mechanizált halál belevéste karmait a városok falvai, a falvak földjeibe mezőségeibe s ártatlanul meglapuló tanyáiba is.
Ennek a rengeteg tragikumot magában hordozó kornak volt mártír költője Schwalb Miklós, akinek életútja sokrétűségével egy megrendítő történelmi regény. Szinte csodával határos, hogy mosolygó arccal járta végig a kenyértelenek keserves útját, s talán erős veretű lelkialkata tette oly rugalmassá ahhoz, hogy még a legsötétebb napokban is meglelje a fényt. És ha már - egy szürke padlásszobában - nem birtokolhatta, legalább megcsillogtatta a fényt azok előtt, akik vele együtt mindig erre a fényre vártak.
Mozgalmi ember volt, fáradhatatlan szervező, akinek cselekedeteit a forradalom tüze hatotta át; újságíró, író, költő volt: a rohanást megszakító csöndes óráiban verseket, tárcákat, regényeket, kritikákat írt. Bármelyik írását is olvassuk, mindegyik egy-egy kortársi üzenet azokból a forró s reménytelennek tetsző esztendőkből, amikor az ember igazi szabadságának eljövetelében csak a fasizmustól meg nem mételyezett tiszta lelke hittek. Ez a kis könyv inkább egy visszapillantás, ezért teljességre nem tarthat igényt. De amit Dér Zoltán gondosan megmunkált tanulmányai felidéznek és a fáradhatatlan gyűjtő áldozatos munkájával az olvasó kezébe ad, több a visszaemlékezésnél, mert ez az első lépés ahhoz, hogy megmentsük az író hagyatékát a mindent elnyelő feledéstől, és ez az első ilyen szívű zászlóhajtás a mártír költő emléke előtt.
Vissza