A személynevek előtt álló határozott névelő stilisztikájához

Előszó

Részlet:
A személynevek előtt álló határozott névelő stilisztikájához
(Mikszáth Kálmán nyelvhasználata alapján)
Dr. Raisz Rózsa
(Közlésre érkezett: 1973. december 5.)
A magyar nyelvművelő szakirodalomban sok helyen írnak arról, tehetünk-e határozott névelőt személynevek elé. Általános nézet, hogy a személynevek többnyire névelő nélkül állnak, s még erősebben vonatkozik a névelőnélküliség a családnevekre. A szakmunkák felsorakoztatják azokat a nyelvtani helyzeteket is, amelyekben szükséges vagy megengedhető a határozott névelő személynevek előtt. Természetes, hogy többes számú (a Hunyadiak), gyűjtő, összefoglaló értelmű (az Árpádok 'az Árpád-házi királyok'), nyomósító mutató névmási jelzővel ellátott (Ezt a Kovácsot soha nem látom.), jelzős (a szép Anna, a két Zrínyi) személynév előtt névelő is áll. Ellenben az -ék képzős származékok előtt a választékos nyelvhasználat kerüli, jelzőként álló személynév előtt is elmaradhat (a Kovács házaspár, de: Sanya bácsi). A birtokos jelzőként álló személynevek elé tett határozott névelő kérdéséről pedig évekkel ezelőtt szakmai vita folyt.
Az újabb, összefoglaló jellegű művén ebben a kérdésben is megnyugtató választ adnak. "Ha a személynévnek birtokos jelzője van, vagy ha -é jeles alakú, akkor a csiszolt irodalmi nyelv is a névelős formát ismeri jobban" - írja akadémiai leíró nyelvtanunk, a mai magyar nyelvvel foglalkozó egyetemi tankönyv pedig megállapítja: "Ha a személynév biztos jelzőként szerepel valamely kifejezésben, a szerkezet előtt gyakran van névelő, de az ilyenkor nem is a személynévre, hanem annak birtokszavára, illetőleg az egész szerkezetre vonatkozik". Vissza