A szellemi élet hygienája

Előszó

A ki a szellemi élet hygienájának törvényeit majdan föltárja, az újból megváltja az emberiséget és annak neve áldva élni fog, a míg csak ember lakja e földet Mert a szellemi élet hygienájának törvényei megállapítanák azokat a föltételeket, melyek betartásával minden ember a maga munkakörében a legkisebb erővel a legnagyobb eredményeket érheti el; melyek mellett erejét és munkaképességét legjobban kiméli és melyek mellett végre a munka eredménye a legegyenletesebb és úgy külső, mint'belső tényezők megzavartatásától független maradna. Minden hygiena ugyanis végczéljában azt keresi, hogy mi módon lehetne kikerülni azokat a bajokat, melyek az emberek egészségét és épségét fenyegetik. Már pedig tudjuk, hogy az ember egészségét és munkaképességét nem csupán a betegség akasztja meg, hanem hogy maga az élet és az élet munkája is rongálja a szervezetet, még ha komplikáló betegség nem is emészti. Minden tudományos kisérlet nélkül is tudjuk, mert lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a munka maga bizonyos erőmennyiségen vagy időn túl a munka folytatására képtelenné tesz... Vissza

Fülszöveg

Első előadás:
A hygiena föladata azokat az eszközöket és módokat kutatni, a melyek segítségével az emberi szervezet épségétől és munkabírásától távol tarthatjuk a fenyegető zavarokat és különösen az erőkifejtést megakasztó betegségeket. Ezért ismernünk kell mindenekelőtt azokat a tényezőket, melyekből bármely emberi munka, a mi tárgyunkra nézve tehát a szellemi munka, áll, és ismernünk kell azokat a zavaró momentumokat, a melyek a munka eredményét veszélyeztetik. Munkánk eredményének komponensei: a munkaerő nagysága és a erőkifejtés tartalma. A szellemi munka hygienai törvényeinek kutatásánál természetszerűen azon az állásponton állunk, hogy a szellemi munka is csak szerves folyamat, mely természettudományi alapon és annak eszközeivel tanulmányozható és ezt annál inkább, mert bennünket csupán a lelki tünetek külső megnyilvánulásai érdekelhetnek. A szellemi munka korolláriuma a központi idegrendszer, nevezetesen az abban folyó vegyi folyamatok, az assimilatio és dissimilatio. A munka által olyan vegybontás indíttatik meg, melynek folytán bizonyos összetételű anyagok keletkeznek, melyek az erőkifejtést gátolják és azt az érzést keltik, melyet elfáradásnak nevezünk. Csak ezen anyagok eltávolításával áll helyre ujból a munkaképesség. Minél jobban fölhalmozódnak ezen, alapjában véve, mérgező anyagok a szervezetben, annál nagyobb a káros hatásuk, mely végre a szerv elpusztulására vezet.
A szellemi erő mennyiségének meghatározása nagy nehézségekkel jár, mert annak mértéke változik kor, nem és munkaidő szerint, de változó sok egyéb egyéni tulajdonságok miatt is. Azért az ebbeli vizsgálatok csak általános szempontokat nyujthatnak.
Ilyen legáltalánosabb tétel az, hogy a munka magában is fölemészti a munkaerőt, daczára a rendes és kielégítő anyagpótlásnak. De azért a munka tartós és teljes szünetelése mellett sem tarthatjuk épségben erőnket, mert a gyakorlás hiánya sorvasztólag hat a szervezetre. Ámde sok példa és az élet maga is bizonyítja, hogy a minden áron való gyakorlás nem gyarapítja a munkaerőt. Föladatunk ennélfogva mindezen egyes tényezők tanulmányozása. A tanulmányozásnak legmegbízhatóbb útja a kisérletezés. A kisérletezés természetesen csak a legegyszerűbb szellemi folyamatok körül folyhat. Az ebbeli u. n. lélektani kisérletek, melyeket különösen német elmeorvosok nagy leleményességgel és kitartással folytatnak, megállapították mindenekelőtt, hogy a szellemi munkát két tényező akasztja meg: az egyik a kifáradás, mely minden munkának rendes, kimaradhatatlan, de muló kisérője, a másik az erőkifejtés folytán fejlődő és fokozódó anyagelváltozás, mely állandó jellegű. Ez utóbbi a kimerülés.

Második előadás:
A lelki tünetek kisérleti tanulmányozása csak a legegyszerűbb folyamatokkal foglalkozhatik. Ilyen egyszerű psychikai folyamat az érzéki benyomásnak jelzése, pl. a látási, hallási vagy bőrérzésnek jelzése. És ebben azt látjuk, hogy az érzéki inger behatása és annak kifelé való jelzése első sorban az inger intenzitásától függ. Minél erősebb az inger, annál rövidebb az u. n. physiologiai idő, mely a jelzésig eltelik. De függ a figyelemtől is. A figyelem fogalma benső kapcsolatban van az öntudat fogalmával és alapjában nem más, mint az öntudatnak akarva létre jött szűkítése. A figyelemnek Ribot szerint két alakját különböztetjük meg: a saját akaratunkból támadt figyelmet és a külső ingerek által kiváltott figyelmet. Az utóbbi esetben azonban nem tisztán és nem is első sorban az inger erőssége dönt, hanem az, hogy az inger öntudatunk tartalmában, személyiségünkben talál-e támpontot vagy nem és mennyit? Ilyen személyes vonatkozás nélkül az erős inger sem képes figyelmünket fölkelteni. Csak bizonyos kóros állapotokban válthatnak ki öntudatszükülést olyan képzetek is, melyekhez öntudatunknak, érdeklődésünknek semmi köze. Az ilyen képzeteket kényszerképzeteknek nevezzük.
De a figyelem, mint az öntudatra tulajdonképen ráerőszakolt és rendellenes állapot, sokáig nem tartható fenn, mert ez okozza azt a kellemetlen subjectív érzést, melyet elfáradás neve alatt ismerünk és mely ellen a legkülönfélébb eszközökkel küzdünk.
A szellemi munkának egy másik fontos tényezője a gyakorlás és ennek a szellemi munka hygienájában nagy szerepe van.
A gyakorlás kedvező hatása különösen ott érvényesül, a hol lelki és testi folyamatok gyors és pontos összeköttetése, társítása képezi a föladatot és a hol az öntudat fárasztó közreműködését lehetőleg le akarjuk szállítani. De a hol az éber figyelem a munka mellett nem nélkülözhető, ott a gyakorlás, bár a kifáradás beálltát minden esetre kitolja, mégis csak bizonyos szűk határig érvényesítheti kedvező hatását. Mert a gyakorlás csak ügyességre visz, de tudást nem közvetít. A gyakorlás által elért eredmény azért csak rövid életű és állandó gyakorláshoz van kötve; a mit azonban öntudatos szellemi munkával megszereztünk, az elveszithetetlen tulajdonunkat képezi.
A szellemi munkát gátló tényezők között első helyen áll a kifáradás és az ennek megfelelő subjectív érzés: a fáradtság. Bármilyen szoros kapcsolatban is áll a kettő egymással, még sem tekinthetők azonosnak. Mert úgy a mi van a halálos kimerülésig fokozott kifáradás a fáradtság érzése nélkül, épp úgy észlelünk fáradtságot anélkül, hogy azt erőkifejtés megelőzte volna. A kettőnek összetévesztése a gyakorlati életben sokszor végzetes. Mert ha a kifáradás subjectív érzése, a fáradtság ellen küzdünk olyformán, hogy ezt az ellenőrző érzést mesterséges úton tompítjuk, akkor a kifáradás szervi folyamatát fokozva, a munkálkodó szerveket kimerítjük és végpusztulásba visszük, mert a kifáradt idegrendszernek erőltetett munkája rohamosan bomlasztja az idegrendszer alkotó elemeit és pótolhatatlan anyagveszteséget okoz. A fáradtság érzésének tompítására használt szerek: a szesz, a cocain, a kávé, thea, a morphium stb.

Harmadik előadás:
A fáradtság érzésének tompítására használt lelki tényezők közül a leghatalmasabb a munka czélja. Veszedelmes volta annál nagyobb, mert a munkával, az erő kifejtésével a legszorosabban összefügg. Ilyen tényező továbbá a szórakozás és ennek magasabb foka a mulatás. Mind a kettőnek jelentősége és czélja tulajdonképen a figyelem elvonása, elterelése a munka tárgyától. A testi munka mint a szellemi munkától való pihenésnek módja. Bettmann kisérletei. Művészi élvezetek. Társadalmi mulatságok. - A szellemi munkában consumált erő pótlására csak egy mód van, és ez a nyugalom, a munka szünetelése. A nyugalom alkalmazásának föltételei a szellemi munka alatt. Amberg kisérletei. A munkaszünet tartama tekintettel a munka fázisaira: az indítás ereje, a belemelegedés (gyakorlás) értéke és a befejezési erőföllobbanás. Mosso tapasztalatai. A szellemi pihenésnek legtökéletesebb formája az alvás, mert az alvás alatt minden öntudatos szellemi munka föl van függesztve. Az álomképek és emlékezetbeli nyomai. Az alvás különféleségei. A szellemi munka zavaró hatása az elalvásra. Az alvás ideje és tartama. Az alvás és szórakozás hygienai értéke. A szórakozás és pihenés viszonya és a szórakozásban rejlő pihenési kitevő. A tétlenség. Az unalom. A túlhajtott szellemi munka által létrejött kimerülési izgatottság, melyben daczára a nagyfokú objectív kifáradásnak, hiányzik a fáradtság subjectív érzése.

Negyedik előadás:
A kisérleti lélektan szolgáltatta adatoknak értéke a szellemi élet hygienájának gyakorlati kérdésében. A lélektani kisérletnek egyszerű tényei legközelebb állnak az iskola oktatásához és annak czéljához, a mennyiben mind a kettőben egy előre czélbavett mód szerint bizonyos lelki folyamatokat meghatározott időn belül kiváltanak és a folyamatoknak eredményeit vizsgálják. A tanulók túlmegerőltetéséről szóló panasz. A párisi akadémiának ebbeli anketje. Az első tanítás. Az u. n. játszva tanítás. A többnyelvűség. A foglalkoztatási játékok. Az iskolai tanrend: a tanítás tartama, a tantárgyak változása. Sykorsky, Höpfner, Friedrich, Holmes, Griessbach kisérletei tanulókon és a kisérletek táblázatos kimutatásai. A tanítási szünetek. Burgerstein kimutatásai. A szünetek alkalmazása és értéke. A tanítás anyagának összefüggéstelensége. A vizsgák. Valamint az iskolai tanítás főleg ismereteket közvetít és nem tudást, úgy a vizsgák is az ismereteket kutatják és nem a tanuló tudását. - Az iskola helyiségének (hőmérsék, világítás, levegő összetétele), a tanuló testtartásának, táplálkozásának befolyása a tanulásra. A testgyakorlás értéke.

Ötödik előadás:
A modern szellemi munka és társadalmi élet mint a kimerülésre hajlamosító tényezők. A testi erőnek túlságos igénybevétele a fájdalomban talál védőeszközt. A központi idegrendszer túlnagy megterhelése szellemi munkával testi fájdalmat nem vált ki. Az agy csak közvetíti a fájdalmat, de maga nem reagál fájdalommal még oly hatalmas inzultusra sem. Azután pedig a szellemi munka folytatódik még jó sokáig redukált erővel is és ilyenformán egyre gyorsuló tempóban fokozza a kifáradást és előkészíti a kimerülést.
A mi a modern élet közepette annyira veszélyezteti a szellemi erőt, az a szellemi munka sokfélesége, az hogy a figyelem állandóan többfelé koncentrálódik. Ez nem nyujtja a foglalkozás változásának előnyeit, hanem a folytonos és erős megzavartatásnak hátrányait. Mennyire járul hozzá megszokott életmódunk ezen bajok öregbítéséhez? Munkaidőnk beosztása. Szórakozásaink és ezeknek értéke az idegrendszer pihentetésében.
A szellemi kimerülés következményei. A hüdésekkel kapcsolatos elmebeli hanyatlás (terjedő hüdéses elmezavar) a szellemi kimerülésnek legsúlyosabb alakja. Az u. n. paralysis a szellemi munkások betegsége. Táblázati kimutatás. Kor, foglalkozás és nem jelentősége a paralysis kifejlődésében. A családi állapot és a paralysis.

Hatodik előadás:
A szellemi túlterhelés ellen mi a teendő? A szellemi munka megszorítása csak ott lehetséges, a hol az semmi szükségnek meg nem felel és a hol a munka csak valamely társadalmi balhitnek áldoz.
A hol azonban a nagyobb munka a megváltozott és általános szellemi fejlődés gyorsabb lépéseitől függ és gazdagabb tartalmából folyik, ott a munka leszállítása eredménynyel nem járhat, mert az így keletkezett készületlenséggel a veszedelmet csak fokozná. A szellemi erő háztartásában csak a munka ésszerű beosztása vezethet czélhoz. A munka beosztásánál tekintetbe jön a munkaerő és a munkára kiszabott idő. Életmódunk esetleges megváltoztatása. Igényeink leszállítása.
Azonban daczára minden óvó intézkedésnek a kifáradást nem kerülhetjük ki. Az egyeseknek, de a társadalomnak is csak az lehet a törekvése, hogy a kikerülhetetlen kifáradás kóros kimerüléssé ne fajulhasson. Azért figyelemmel kisérjük a kifáradás első tüneteit. Ha a megfelelő pihenés után a fáradság érzése még meg nem szűnt, akkor ez már kimerülés tünete, mely kimerülés a rendes eszközökkel helyre nem állítható. A szellemi kimerülés egy hosszabb kóros folyamat, mely igen gondos és figyelmes ápolást és kezelést igényel, hogy végpusztulással ne járjon. Az elmebetegségeket megelőző stadiumok a szellemi kimerülés tüneteit mutatják. Ezek azok az állapotok, a melyek kellő gondozás mellett tökéletesen helyre állnak és a melyek elmultával a leroskadt egyének csorbítatlan erővel újból fölveszik a munkát. Idegbetegek népszanatóriumai. Vissza