A Szellemharcos küldetése

Előszó

Gyermekkorom óta nagy élvezettel olvastam a tudományos-fantasztikus regényeket. Mindig kíváncsi voltam arra, hogy az írói fantázia milyen világokba repíthet, sőt arra is, hogy a sci-fi írók mennyire rendelkeznek látnoki képességekkel, mi lesz az, ami a regényírás idején még csupán merész álom, hogy aztán alig néhány évtized leforgása alatt kézzelfogható valóságként épüljön be mindennapi életünkbe. Hiszen az igazi érték rendszerint nem is annyira a történet, hanem a környezet és az idő, amelyben a cselekmény zajlik, az eszközök, amik hőseink rendelkezésére állnak, valamint a mód, ahogyan problémáikat megoldják. Mindezekből végső soron kirajzolódik az a gondolatvilág és értékrend, ami nem a szereplőknek, hanem az írónak sajátja.
Rujder Tamás könyve - amit még kézirat formájában volt alkalmam olvasni -, olyan meglepetést tartogatott számomra, amire sci-fi írótól szinte nem is számítottam. Az izgalmas történetből ugyanis olyan ember, olyan író képe bontakozik ki, aki tisztában van az univerzumot irányító törvényekkel, és azokkal a képességekkel, amik bennünk, emberekben rejlenek.
Biztosan sokan vannak, akik ma még inkább fantasztikusnak, mint tudományosnak tartják mindazt, amivel e könyv lapjain találkoznak, de az érzékenyebb olvasók, akik egy kicsit is jobban figyelnek a világ alakulására, tévedhetetlenül kiszűrik majd e regényből mindazt a kincset, ami az avatatlan szemek elől még akkor is érthetetlen és hozzáférhetetlen titok marad, ha naponta botlanak bele. Vissza