Előszó
Részlet a kötetből:
Kiss Tamás
Lugasban
"Régi költőink, mikor ihletük jött
olykor, árnyas, zöld lugasokba tértek.
Már ma nincs ilyen, minek is lehetne,
hisz lugasuk sincs.
Nékem úgy...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
Kiss Tamás
Lugasban
"Régi költőink, mikor ihletük jött
olykor, árnyas, zöld lugasokba tértek.
Már ma nincs ilyen, minek is lehetne,
hisz lugasuk sincs.
Nékem úgy lett, hogy rügyet ástam mélyre,
óvtam hajtását sunyi kártevőktől,
s agg poéta, mennyeiek kegyéből
benne ülök most,
s már hajlítja dús venyigéim a fürt,
mosolyognak rajt' gyönyörű gerezdek,
s nem késztetnek mégse, hogy verset írjak:
hallgat a Múzsa.
Szelíd méhecskék muzsikálnak rajtuk,
ultrahangjuk lelkemet átitatja,
s írás helyett andalító csend neszét
hallgatom inkább.
Korcs világ ez, visszariad a Szó is,
Versünk porban, rajta tipor a vad kor
bocskora. Költők, mi segítsünk néki
újra repülni."
Vissza