A Szekszárdi M. Kir. Áll. Garay János Gimnázium XXXIX. évi értesítője

Előszó

Részlet a könyvből:
"Mátrai Rudolf
Vannak emberek, akiknek közelségében mindenki jól érzi magát s akik körül a tisztelet és jóság kisugárzása, mint csodálatos mágneses erőtér, ellenállhatatlan vonzást áraszt. Ezek közé tartozott Mátrai Rudolf főigazgató. Még viaskodunk a gondolattal, hogy soha se látjuk már viszont rendjének magasztos köntösében, jellegzetes nemes római arcélével, amint ünnepi értekezletünkön megjelenik méltóságteljes alakjával, hozzánk közeledik, férfias, nyílt tekintete tekintetünkbe mélyed, hogy aztán nekünk, egyszerű munkásainak, minden emberi méltóságnak alázatos érzésével meghajtott fővel nyujtsa üdvözlésre kezét. Szemében a nagy egyéniségek acélos sugárzása villogott, de a jóság szelíd csillogásával. Olyan volt a szeme, mint a tükör, lelkének csodálatos tükre, amely lelkének jóságában ragyogott és a külvilágból is csak a jóságot fogta fel, mert csak jóságra volt beállítva.
Megvolt benne a rendkívüli egyéniségek minden ismertető jegye. Voltak, akik a "rideg számtan" tanárában a finom esztétikai érzékkel megáldott költőt csodálták, másokat hatalmas műveltsége nyűgözött le, mely lekszikális szélessége mellett a lélek csodálatos mélységeibe eresztette le gyökereit. Lényéből a jóságnak és bölcsességnek apostoli kisugárzása áradt; szelleme hatáskörében tartózkodni lelki felemelkedés, a lélek ünnepe volt mindenki számára. Ünnepi hanghordozása, a szavaiból kiáradó mélységes szuggesztív erő, logikájának homályt nem ismerő, meglepő világossága ellenállhatatlan vonzást árasztott maga köré. A nagy szónokok félelmetes fegyvere volt a birtokában, de a fölényes erősek bölcs mérsékletével korlátozta ezt a képességét a cicomázatlan logika vakító világosságára. Ám az egyszerű szavaknak is rejtett hangsúlylehetősége, dinamikája oldódott fel szellemében és új színekbe pompáztatta gondolatát.
Tankerületünk főigazgatóját, mi meg a legideálisabb hivatalfőnököt vesztettük el benne. Nem hivatalfőnök volt ő a szó rideg értemében, több volt annál. a vezetésére bízott tanárság atyai jóbarátjának, mintegy első munkatársának tartotta magát. Alantasaival való érintkezésében finom és nemes volt, a paragrafusok hideg páncélján átütött szivének meleg sugárzása. Lelkületének magasztos fenségéről, mint gyémántról, pattantak el az apró emberi gyöngeségek. Bírálata nem a gáncsot kereső ellenőr ridegsége, hanem a nagy eszme szerzetesének alázatos kötelességteljesítése volt. Nem tartotta magát csalhatatlannak, komoly mérlegeléssel tisztelte meg az ellenvéleményt. Éles és világos észjárása nem érezte soha sem kisebbnek magát, ha egyesek vele netán ellenkezőt vallottak. Nagy tudásának és gazdag tapasztalatinak tárházát bőkezűen ajánlta fel a szűkölködőknek, tanácsaival helyes útra irányította a tétovázókat, de mindig tisztelte a jószándékú tanári egyéniséget: nem a eszme uniformizálására törekedett, hanem az eszmében is mindig a nagy célt látta." Vissza