A szekrényjáró

Fülszöveg

Juan José Millás az egyik legeredetibb spanyol kortárs prózaíró, 1946-ban született Valenciában, jelenleg Madridban él. Az általa művelt spanyol abszurd leginkább talán az Örkény-abszurddal rokonítható. Írásai lehetnek akár egypercesek is - spanyol módra.
Ő (a nő) a világ minden szekrényét összekötő képzeletbeli alagútrendszerben utazgat, a belül és a kívül filozófiai alapkérdéseit boncolgatva, míg ki nem lyukad gyerekkora háromajtósának mélyén, egy cipősdoboznál, amelyben családja és önmaga legbensőbb titkai rejtőznek. Végsőkig menő kíváncsiságában kibelez egy ólomkatona nevű halat, s a hal, furcsamód, apjára hasonlít, a gyomrában pedig, ki hinné, egy ólomkatona lapul, szerelme, Vicente Holgado fizimiskájával...
Ő (Vicente Holgado, aki ő (a nő), a kötet első darabját képező monodrámában hol Tétlen Győzőnek, hol Mitsem Győzőnek vagy Semmitse Győzőnek becéz) egészen jól tűri a létezés megaláztatásait, mivel éppen csak annyi időt tölt a valóságban, amennyi feltétlenül szükséges, a többit behunyt szemmel képzelegve múlatja az ágyán, míg egy szép napon rádöbben, hogy elvesztette a hálószobája falán nyíló titkos ajtóhoz visszavezető utat...
A szekrényjáró történetei, mint látható, elsősorban is a képzeletről szólnak, a mindenkori gyengék, vesztesek, ügyefogyottak és félnótások játékos szabadságot ígérő mentsváráról. Afféle bolondériákról tehát (hiszen hol a szabadság egy várban, melyet, ha láthatatlanul is, falak vesznek körül?), a diliseket meg jó esetben lesajnáljuk vagy szívből kinevetjük, egészen addig, míg egyszer csak magunkra nem ismerünk valamely tükör síkjában vagy egy festmény vásznába zártan... Vissza