A Székesfehérvári Református Egyházközség története

Előszó

A székesfehérvári reformátusok története eltér a szokványos gyülekezeti történetektől. A reformáció után elindult gyülekezeti élet hosszú időre megszakadt. Először a török uralom űzte el a reformátusokat a városból, majd a jezsuita rend szorította a falakon kívülre, a környező községekbe református eleinket. 175 éve indult el újra a szervezett gyülekezeti élet. Ennyi idő a történelemben csekélyke. Úgy kell tehát tekintenünk gyülekezetünkre, mint fiatal nyájra, amelyik az útja kezdetén jár. Ebben a két évszázadban mégis, s mondhatjuk, hogy máris több újrakezdés volt. Akik elkezdték, Krisztusba vetett hittel kezdték el, akik újra kezdték ugyanilyen elszánással tették. Az emberek esendősége nem rombolja le Krisztus dicsőségét, de Krisztus dicsősége megeleveníti, megépíti, ékessé teszi azt, amit az emberek gyarlósága elrontott.
Sok esemény elfelejtett nevekkel, számok sorával követi az idő múlását. A számok mögött, a nevek mögött hittestvéreink, az örökkévalóságban társaink vannak. Amikor a gyülekezet történetét olvassuk, éreznünk kell azt, hogy református eleinkről, hitben r testvéreinkről és hibáikban is embertársainkról van szó. Hitüket az Úrtól kapták, ahogyan mi is. Küldetésüket Krisztus szabta meg, ahogyan a mi küldetésünket is. Kegyelemből tartattak meg, ahogyan mi is kegyelemből élünk. S amíg a tényeket olvassuk, amikor mai gyülekezeti tagok Krisztusért járván követségben cselekszünk, intünk, kérünk, legyen a lelkünkben Krisztus szava: "Aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal". Vissza