A Székesfehérvári Jáky József Műszaki Szakközépiskola 1950-1990

Előszó

Köszönet az iskolának...
Azt hiszem, jubiláló iskoláink rájöttek Székesfehérvár tanácselnökének egyik gyengéjére, amikor sorban felkértek, hogy köszöntsem őket 300, 100, 50 vagy éppen 25 éves jubileumuk alkalmából.
Tudják, hogy tisztemből fakadóan sem tagadhatom meg e kéréseket, de az is közismert, hogy családom révén különleges érzések kapcsolnak a magyar iskolaügyhöz. így hát minden egyes felkérés nemcsak megtiszteltetés, de öröm is számomra amellett, hogy újra és újra meg kell küzdenem azzal a dilemmával, hogy ezek a köszöntők annak az iskolának szóljanak egyedi hangsúlyokkal az általánosítások csapdáját elkerülve, ahol éppen a jubileumi rendezvény folyik. Hál' Istennek az Önök iskoláját ismerem annyira, hogy különösebb nehézség nélkül összeállt bennem a köszöntőelőszó gondolatmenete.
Így hát az eddigi évfordulós ünnepségektől eltérően - rendhagyó módon - megengedhetem magamnak, hogy e 4 évtizedes tiszteletreméltó múlt ürügyén inkább a jelenről és jövőről szóljak, megosztván így minden olvasóval azt a szorító gondot, amely a magyarság előtt áll a társadalom demokratizálása, a valódi szabadság megteremtése, a gazdaság modernizálása terén. Kérem, hogy ne tartsa az olvasó szentségtörésnek eme elhatározásomat, és abban is bízom, hogy az előszó végére érthetővé válik mondandóm motivációja.
Miért is tartom annyira fontosnak, hogy éppen a Jáky József Szakközépiskola jubileumának kapcsán beszéljek a jelenről és jövőről? Azért, mert úgy érzem, hogy az ebben az iskolában folyó képzés kapcsán is a jövőnk áll vagy bukik. Tudunk-e olyan szakembereket képezni, akik képesek lesznek a magyar ipar jelenlegi romjaiból felépíteni egy hatékony, korszerű ipari szerkezetet, amellyel megkezdhetjük a technológiai felzárkózást Európához? Ezen az iskolán is áll, hogy városunk iparának szerkezetét, arányait, közlekedését, egyszóval mondva mindennapi életét sikerül-e a korszerű önigazgatás és önkormányzat követelményeihez igazítani és modernizálni. Vissza