A Székelyudvarhelyi Múzeum

Előszó

Részlet:
A Székelyudvarhelyi református kollégium 1797-ben készült leltára közel ezer tárgyból álló muzeális gyűjteményt vesz számba, melyből az első tárgyak már 1772-től az iskola tulajdonában voltak. Ezt, a hazánkban egyik első ilyen jellegű gyűjteményt, tekinthetjük a mai Múzeum elődjének. A kezdetben lassan gyarapodó gyűjteményt érzékeny veszteség éri az 1848-as forradalmat követő katonai megszállás alatt, az első és második világháború is megtizedeli anyagát, a kollégium lelkes tanárai és tanulói munkája nyomán azonban egyre gazdagabb, szebb lesz. A múlt század végén Solymossy Endre történelemtanár gyarapítja új tárgyakkal, ásatást is végez az oklándi "Kunhalmoknál" és a Budaváron.
1906-től kezdődően ötven évig Haáz Ferenc Rezső rajztanár gondozza és gyarapítja a gyűjteményt, adományokból összegyűjtve a ma is meglévő néprajzi tárgyak döntő többségét, megteremtve az ezerkétszáz bokályból és kályhacsempéből álló kerámia-gyűjteményt. A legtöbb faragott fatárgy, bútor hímes tojás, lőporszaru már 1914 előtt a kollégium birtokában volt, sok céhtörténeti tárggyal együtt.
A gyűjtemény 1949-ben önálló Múzeum rangjára emelkedett, majd külön épületbe költözött. 1955-től kezdődően tizennyolc tervszerű ásatással a paleolitikumtól a XIII. századig minden nagyobb történelmi kort átfogó gazdag régészeti gyűjtemény jött létre, mely azt bizonyítja, hogy a Hargita nyugati lejtőin, a Nagyküllő és a Homoródok völgyében minden korban létezett emberi élet. Vissza