A szegedi vár kazamatái II. (töredék)

Előszó

Részlet a könyvből:

... tekintetös ur segitött rajtam, azt hoztam mög mostan, aztán a véletlen szöröncse mög ép ugy trefölte el a dolgot, hogy a rossz időben a vadászatról itt maradt a komiszáros ur, mert itt szoritotta a hófuvás. Most osztán elcsevögünk égy kicsit.
A társaság megadta sorsának magát, vagy talán nem is bánta az esetet. nem minden nap esik ilyen kaland, összejönni a leghiresebb haramiavezérrel és koccintani vele. Nem épen jókedvből, de mégis érdekes a dolog és mulatságos. Pláne akkor, ha az illetőnek nem ruccan kedve egy kis pajzánkodásra. Azért hát jó lesz csinján bánni vele, mert a medve nem ismeri a cirógatást, meg a tréfát.
Jó cugja volt Rózsa Sándornak s a finom tokaji borok csak ugy egymásután gurultak le a torkán. Egyszerre csak azt mondja a nagyparaszt:
- Komiszárus ur, hallottam, hogy nagyon szépen tud fütyülni, s odahaza nagyon szereti füttyszóra táncoltatni a tisztelt vendégeit.
megnyomta ezt a szót és arra célzott, amit a kezébe került rabokkal szokott végezni a komiszáros, mert szigoru, szinte kegyetlen volt ez a kapitány. Nem a régi cselákfajta, hanem valami német, aki már tudott a haragon kivül ambiciót is bevinni a mesterségbe. Csak egy hibája volt, hogy a haramiát gyülölte, mint a bűnét. Róla terjedt el aztán a hír, hogy mezitlábra vetkőzteti le a kezei közé került szóbeli embereket és táncoltatja őket akként, hogy fütyül nekik, vagy muzsikáltat, közben pedig szeges korbáccsal veri a meztelen lábukat. S hozzá ugy tesz, mint a mulatság alatt szokták a duhajkodó táncos legények: kurjongat... Vissza