A Szegedi Tudományegyetem Belgyógyászati Klinikájának története

Előszó

Kosáry Domokostól (1997) származnak a következő sorok: "Másokat is arra biztatok, hogy írják meg, ami velük történt, mert ezeket az éveket hivatalos aktákból és újságokból nem, csak a személyes élménysorozatokból lehet hitelesen összerakni. Történészként úgy látom, hogy az emlékiratok ma fontosabbak, mint a 18. században voltak." Megállapítása nyilvánvalóan fokozottan érvényes azokra az emlékezésekre, amelyeket olyan iskolateremtő orvostanárok írtak, akik gyógyító-orvosi, kutatói és/vagy szakírói munkásságukkal jelentős mértékben hozzájárultak a hazai orvosi iskolák kialakulásához és a magyar orvostudomány előrehaladásához. Ilyen pl. a legendás Korányi orvosdinasztia sarjának, Korányi Andrásnak (1903-1995) az emlékező kötete (Emléktöredékek 1955) a korszerű magyar tüdőgyógyászat megteremtőjének, idősb Kováts Ferencnek (1888-1983) posztumusz emlékirata (Völgyből a hegyre. Egy orvosprofesszor visszaemlékezései, 2000) a második világháború utáni magyar urológia meghatározó személyiségének, Balogh Ferencnek memoárja (Küzdelmes, szép élet, 1998) az orvostörténész Birtalan Győző emlékezése (Memoár orvosokról és történészekről 1943-1997, 1998) a szívgyógyász Antalóczy Zoltán önéletrajzi kötete (És mégis-mégis fáradozni kell. Egy orvos a XX. században, 2001). Ehhez a vonulathoz tartozik egyikünk két kiadást megért visszaemlékezése is (Zárójelentés, 1996, 1999). Vissza