A szegedi tanyavilág benépesedése helyneveinek tükrében

Előszó

Részlet:
A SZEGEDI TANYAVILÁG BENÉPESEDÉSE HELYNEVEINEK TÜKRÉBEN
BÁLINT SÁNDOR
A szegedi, 1949 óta önálló közigazgatási egységekben élő tanyavilág jelentős részére, főleg a Szeged városához közelebb eső területére jellemző a -hölgy utótagú összetett helynevek nagy száma. Ezek a helynevek híven visszatükrözik azokat a majd két évszázadokon át bontakozó társadalmi és gazdaságtörténeti folyamatokat, amelyek a szegedi puszta benépesedéséhez és a szegedi tanyarendszer kialakulásához vezettek. Ezek a -hegy típusú helynevek a homoki szőlőkultúra fejlődését is nyomon kísérik.
Ismeretes, hogy a középkorban Szeged polgárságának szőlőhegyei a szerémi Fruskagorán voltak. Az itteni, továbbá a baranyai és Arad-hegyaljai borokkal nemzetközi kereskedelmet is folytatott. Ennek a török időkben tudtunkra vége szakadt. A közvetlen családi fogyasztásra a város körül települt szőlőket - nyilván a szerémi borhoz kapcsolódó hegy képzetéhez ragaszkodva - szintén -hölgy névvel illetik. Ilyenek: 1728. Pestihögy (ismeretlen helyen, de nyilván Felsővároson). 1730 juxta vineas Kis est vocatas. A pest szó itt különben mész- illetőleg cserépégető kemencét jelent. 1740. vinea certa vulgo Francia hegy (Rókus). 1760. Mestörhögy (a mai Móraváros délkeleti részén). 1776. Kálváriahögy (a mai Jósika utca környéke). 1776. Ballagihögy (Alsóváros). 1814. Jerikóhögy (Rókus). Ezeken kívül öregek nyelvhasználatában egészen az újabb időkig ismeretes volt az Aszlóhögy (Móraváros, Ottovay-telep), Rómahögy (Rókus), Tarjánhögy (Felsőváros). Vissza