Előszó
Ha egy képzeletbeli marslakó leereszkedne Szegeden - a Széchenyi téren a Városháza Klubhelyisége fölött, azt látná minden hónap második hétfőjén délután öt és nyolc óra között, hogy lázas tevékenységgel tervezgetik a közös élményt nyújtó lehetőségeket, az aktív foglalkozásukat, életpályájukat már befejezett nők és férfiak.
Kik ők, és mit tervezgetnek, miért jönnek össze minden hónapban?
A Nyugalmazott Igazgatók Egyesületének tagjairól van szó!
Hihetetlennek tűnik, de nem csüggednek. Nem akarnak pihenni, félreállni. Jókedvvel, hangulatosan szövögetik - megalakulásuk második évében - programjukat, munkatervüket. Készülnek Budapestre, Gyulára, tanyasi összejövetelre, képtár megtekintésére, kiadvány szerkesztésére, kiadására, tapasztalataik, életútjuk felvillantására.
Hasznos, remélhetőleg más idős emberek által is elismert tevékenységet végeznek ők napjainkban is:
- könyvírás, szerkesztés
- tankönyvírás a felsőoktatásnak
- oktatnak egyetemen, főiskolán.
Mintaszerűen működtetik szőlészet-borászatukat és kertészetüket, festmény, tűzzománc alkotásaikból kiállítást szerveznek, történelmi emlékeket ápolnak.
Azt vallják - Adyval rokonszenvezve - „Az embernek, amíg csak ember, megállni nem lehet."
Az iskolákban, bankban, textilgyárban, OTP-ben egykor irányító, vezető szerepet betöltő igazgatók olyan elődökhöz fordulnak, akik példaképül szolgálnak számukra.
Szívesen idézik Simoné de Beauvoir „Az öregség" címmel írt szociológiai tanulmányát (1970), amely rokonszenves gondolatsoron keresztül mutatja be az idős kor szépségét, emberi erkölcsi tartalmát.
Követésre méltó példákat találnak a történelem nagyjai között:
Marcus Porcius Catóban, aki 80 éves korában tanult meg görögül, Szókratész, az ókori görög filozófusban, aki 70 évesen fogott hozzá hangszeres zenét tanulni,
Goethében, aki 80 évesen fejezte be a Faustot,
Michelangelóban, aki 80-89 éves korában festette legszebb képeit.
A pihenés, a kényelmes időtöltés gondolatai is felvetődnek ebben a korban...
Vissza