A Szegedi M. Kir. Állami Klauzál Gábor Reálgimnázium harminckettedik Értesítője

Előszó

Kaufmann György dr
Irta: Somogyi József.
Az a férfiú, kinek arcképe ez évi értesítőnknek díszéül szolgál, hazánk válságos éveiben az intézet élén állott, jelenleg pedig a szegedi tankerület királyi főigazgatója.
Válságos éveket emliték, amelyek reánk, a Klauzál Gábor reálgimnázium akkori tanáraira, de meg az idei tanítványaira is, kettős súllyal nehezedtek. Egy felől a nemzet az égő világháború közepette, évekig vívta élethalálharcát. Másfelől iskolánk, mint az ország legnépesebb nemzetiségi iskolája, létérdekével a vérző hazára támaszkodott. Ennek bukása annak életén is égő sebet ütött.
A világégés lángrakapásakor mindjárt hajléktalanokká lettünk. Kezünkbe vettük a vándorbotot, melyet szorongva őrizünk mindmáig. Némán, zokogás nélkül tettük, mert tudtuk sorsunk ugyanazonosságát. Ha dől a haza, roskadásában bennünket is agyonüt s romjai alatt leljük halálunkat. Elveszítjük tanítványaink nagyobbik felét. Leválik iskolánk testéről a nemzetiségi rész. Vele megy szükségességünk is.
Ugy lőn, mint a nemzet balvégzete akarta. Bukott a haza, buktunk mi is. Lemállott testéről a nagyobbik rész, elvesztettük ifjuságunk százait mi is. A hazafiak reszkető fájdalma minket kétszeresen ért. A haza csonkasága megcsonkította szellemi körünk tartalmát is. Hazánk és iskolánk nagyságának elvesztését egyszerre sirattuk. Némán, fagyosan tekintettünk a ködös bizonytalanság jövőjébe. Vezetőnk se volt.
De amilyen szerencsésnek érzi magát a tengeren evező, kit a hullám áradata majd a hegyre, majd a völgybe emel vagy ejt s kínos vergődésében a habok véletlen fodra partra vet. Vagy mint a nemzetnek legkedvesebb költője szavalja:
„Mikéntha bérci hűs patak füröszt
Eső sebet hullámival."
Amint a vezér nélkül maradt apostolokra is éltető erővel hatott az égi fény, mely visszaadá bátorságukat s bátorságukban erejüket: Reánk is éppen oly jótékonyan hatott a hír, hogy intézetünknek új vezetője lett Kaufmann György dr. személyében. Vissza