A Szegedi M. Kir. Áll. Árpádházi Szent Erzsébet Leánygimnázium (V-VIII. oszt. leánylíceum) negyvenkettedik Évkönyve

Előszó

Részlet:
Ösztönök, serdülés, akarat

Örökérvényűek Schiller Wallensteinjének szavai: „Az embert akaratereje teszi naggyá, vagy kicsinnyé." Mennyit tervezget, mennyit álmodozik a gyermekkor és gyakran csak azért marad minden üres képzelődés, mert nincs akaraterőnk, hogy álmainkért következetesen és kitartóan dolgozzunk, áldozatot is hozva értük. Hány embert áldott meg Isten képességekkel, tehetséggel! Mégis hajótörést szenvedtek, mert nem volt erejük a jóértelemben vett előretöréshez. De vannak energikus természetek is - vasszorgalmú kereskedők, kutató tudósok, szinte aszketikus életet élő versenyzők, stb. - akik éjt nappallá téve dolgoznak akkor is, ha egyik sikertelenség a másik után éri őket. Ilyenek a nagy nemzetvezetők is, akik - küldetésük tudatában - nem térnek le útjukról. Akaraterejük, személyiségük magával ragadja nemcsak nemzetüket, hanem sokszor az egész emberiséget. Az ilyen emberek élete az akarat diadala.
Sok kislány mondhatná mindezekre: de ki beszél akaraterős asszonyokról és lányokról? Igen, ez éppen egyik ismertetőjele a nőiességnek; a mi akaraterőnk nem mindig aktiv, alkotó, előretörő, hanem inkább passziv: szenvedések elviselésében, kitartó türelemben és fáradhatatlan tevékenységben nyilvánul meg. A legtöbb nő a mindennapi élet hőse, de igazi hős csak akkor, ha önuralommal és erős akarattal rendelkezik. Mert az akaraterő az emberi életnek mindenekfelett való szabályozója. Segít fejlődésünkben, előrehaladásunkban s döntő hatású nemcsak az egyes ember, hanem az egész nemzet életére is. Csak az a nemzet nem pusztul el, amelynek minden tagja a legnagyobbra is képes családjáért és hazájáért, békében, háborúban egyaránt. A szülők és nevelők legszebb feladata tehát, hogy figyeljék a gyermek akaratának keletkezését, fejlődését, zavarait és keressék az utakat és módokat, amelyekkel az akaratot nevelni és erősíteni tudják.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy elemi akaraterő nincs; az akarat több erőforrásból táplálkozik. Az alapvető erőforrások az ösztönök és a törekvések. Egész életünk, még a legszellemibb is, ösztönökön alapszik. Ösztön nélkül való ember nincs, ösztöneink hajtanak bennünket jó, vagy rossz, de minden cselekedetre. Vannak életösztönök (táplálkozás, növekedés, fajfenntartás), de vannak szellemi és lelki ösztönök is, melyeket inkább törekvéseknek nevezünk. Születésünk pillanatától van bennünk törekvés jóságra, kötelességteljesítésre, igazságosságra; ezekből fakad lelkiismeretünk is. Szerencsétlen az az ember, aki soha nem hallotta lelkiismerete parancsoló szavát, akiben a magasabb szellemi- és lelkiösztönök soha meg nem szólaltak. Vissza