Előszó
Legutóbb 1985-ben jelent meg iskolánkról egy jubileumi évkönyv, amelyet az iskola alapításának 100. évfordulója alkalmából állított össze a szerkesztőbizottság. Az azóta eltelt 15 év alatt nemcsak a társadalmi és gazdasági élet alakult át gyökeresen Magyarországon, hanem a magyar oktatásban is változások sorozatát éltük meg. Iskolánk Baumgarten Sándor által tervezett épületét 1900. június 3-án nagyszabású ünnepség keretében avatták fel. A Tisza partján álló épület a két híd középtávolságában ma is magára vonja a figyelmet szépségével, tornyaival, színeivel. A város minden pontjáról jól megközelíthető, ugyanakkor a múzeum mögött a Stefánia sétány lezárásaként csöndes, gyönyörű helyen fekszik. Keleti oldalán közvetlenül a Tisza folyóra láthatunk, déli oldalán gyönyörű park terül el a várkert; a nyugati oldalon nem hangos autóút, hanem bicikliút kíséri, északi oldalát pedig a Belvedere épülete zárja le. Tantermei világosak, nagyok, csak az udvara parányi.
Az épület centenáriuma alkalmából újra évkönyvet adunk ki, amelyben az elmúlt 15 év eseményeit, változásait, sikereit és reményeit fogalmazzuk meg, és folytatjuk az ide járó, illetve itt végzett tanulók felsorolását osztálykeretben.
Az épület oldalán, nehezen látható magasságban Kisfaludy Károly Mohács című versének a nemzeti katasztrófán felülemelkedő, örök optimizmust hirdető sora áll:
Él mogyan ál! Buda még!
A folytatást tekinthetjük a kései utódoknak szóló üzenetnek is:
"S égve honért, bizton nézzen előre szemünk."
Ezt az optimizmust szeretnénk továbbvinni, és tanár elődeinkhez méltóan olyan nevelést és oktatást megvalósítani, hogy tanulóink modern szakmai ismeretekkel, biztos tárgyi tudással és emberi értékekkel felvértezve lépjenek ki az iskola kapuján a közös Európába. Köszönetet mondok a tantestület tagjainak, az ügyviteli dolgozóknak és minden közreműködőnek az évkönyv megjelentetésében végzett önzetlen munkájukért.
Vissza