Előszó
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás Dunán innen és a Dunán túl is, méghozzá a nagy folyó közepén, Csepel szigetén működött hajdanán egy hatalmas Ércárugyár. Ennek neve Weiss Manfréd Rt. Ebben...
Tovább
Előszó
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás Dunán innen és a Dunán túl is, méghozzá a nagy folyó közepén, Csepel szigetén működött hajdanán egy hatalmas Ércárugyár. Ennek neve Weiss Manfréd Rt. Ebben a gyárban nagyon sok ember dolgozott.
Ennek az erős és hatalmas GYÁRNAK volt három különös gyermeke. Egyik Kecskeméten, a másik Budapesten, a harmadik Nagykőrösön. Mindegyiknek KONZERVGYÁR az utóneve. W. MANFRÉD apuka 1940 körül elhatározta, hogy a legöregebb családtagjának legyen kisgyermeke, magának unokája.
Az elhatározásból a Kecskeméti KONZERVGYÁR szült egy gyermeket, mely Szegeden látta meg a napvilágot.
A szegedi gyermek születésének körülményeit, felcseperedését, nagykorúságát, örömökkel teli kibontakozását, majd betegeskedéseit, egyáltalán az egész életét megismertetem a Kedves OLVASÓVAL. Élt 67 évet, amelyből 60 aktívan, 7 pedig „kómában" telt. Születésének 70. éves évfordulója emlékére kísérem végig az életét.
Ennek a mesének igazak a szereplői és történései, ezáltal valóságosak.
A Szegedi Konzervgyár 1940-2007-ig tartó történetének összeállítása során támaszkodtam Bátyi Zoltán A Szegedi Konzervgyár története 1940-től 1980-ig című, 1983-ban megjelent kiadványára. Az ebben leírt eseményekből, statisztikákból sokat merítettem. Bátyi Zoltán a gyár életének legjobb ismerője volt. Az alapításától kezdve részt vett a munkában, a gyár volt az élete. Tisztelettel adózom szakszerű, részletes és lelkiismeretes munkájáért. Bátyi Zoltán művéből részletesebb, árnyaltabb ismereteket szerezhet a Kedves OLVASÓ a Konzervgyár 1980-ig leírt történetéből. Forrásanyagként felhasználtam a SZEKO HÍRADÓ kiadványait, amelyek hiteles képet adnak a gyár eseményeiről.
A Szegedi Konzervgyár teljes létezése alatt megtörténteket igyekszem bemutatni - különösen 1959 óta, amelytől részese vagy megfigyelője voltam működésének és emlékszem történésekre amelyeket a fellelt dokumentumokból megismertem.
Vissza