A Szegedi Kenderfonógyár története 1877-1977

Fülszöveg

A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Szegedi Kenderfonógyárának kollektívája 1977-ben a szegedi céhes, majd a manufakturális kenderfeldolgozás gyári jellegűvé való átalakulásának a századik évfordulóját ünnepli.
Bakay Nándor, a feltörekvő liberális polgárság képviselője, a tőkés iparszervezés jelentős szegedi alakja, haladó közéleti ember, nagy energiával dolgozott azon, hogy megteremtse - a történelmi Magyarország méreteiben is nézve - a hazai kenderfeldolgozás nagyüzemi bázisát.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után megszűntek a hűbéri viszonyok. A céhrendszer 1872-ben formálisan is eltörölték. 1867-ben a magyar arisztokrácia és középnemesség, a polgárság támogatásával politikailag megegyezett az osztrák nagybirtokos és tökésosztállyal. Az ország a kapitalizmus korszakába lépett. A gazdasági fejlődés - a korábbi ütemhez képest - meggyorsult.
A feudális nagybirtokrendszer fennmaradása és a nemzeti függetlenség hiánya azonban továbbra is korlátok közé szorítja a tőkés fejlődést hazánkban. Az osztrák ipar versenye következtében nem bontakozik ki a gyári könnyűipar, s különösen elmarad a textilipar. Ilyen viszonyok között nézve a kenderfeldolgozás gyári jellegének kifejlődését, jelentős érdemeket szerzett a gyáralapító.
A gyári nagyipar létrehozása nyomán született meg a kezdettől fogva szembenálló két társadalmi osztály, a tökések osztálya és a munkásosztály. Így volt ez a kenderfeldolgozó iparban is.
A Bakay-féle üzem gőzerőre való átállítása és korszerű fonógépekkel való felszerelése új fejezetet nyitott nemcsak a technika, de a társadalmi viszonyok történetében is.
A gépi nagyipar technikájával dolgozó munkás már olyan kizsákmányolt proletár, aki kezdi felismerni politikai érdekeit. Ez a munkásság már a tőke által osztállyá szerveződött.
Ez a mű - bár széles keretek között mutatja be a gyár elmúlt száz évét - elsősorban társadalomtörténeti tanulmány akar lenni, amely bemutatja a munkásosztály kendergyári osztagának a saját múltját, fejlődésének, harcának fontosabb állomásait.
Megítélésünk szerint a magyar történettudomány (és természetesen a hozzá kapcsolódó más tudományok, néprajz, a technikatörténet, a közgazdaságtan stb.) nagy adóssága még, hogy a munkásosztály fejlődéstörténete kevéssé kidolgozott. A munkásosztály történetének rekonstruálása rendkívül fontos feladatunk, hiszen ez hozzájárul dolgozó népünk helyes tudatának kialakításához. Hozzájárul a feladat megoldása ahhoz, hogy társadalmunk hivatott vezető osztálya még aktívabban alakíthassa, formálhassa társadalmi tudatát és magatartását.
A Szegedi Kenderfonógyár elmúlt száz évéből harmincnál több esik a felszabadulás utáni évekre. A műből kiderül, hogy munkásságunk nemcsak a tőkések ellen vívott harcában volt következetes és ért el tiszteletre méltó eredményeket, de a felszabaduláskor is azonnal tudta, hogy mit kell csinálnia. Azzal, hogy 1944. október 20-án, az országban elsőként Üzemi Tanácsot (Bizottságot) alakított, nemcsak formailag mutatott példát, hanem tartalmában is a történelmi szituációnak megfelelő osztályfeladatot oldott meg. Megindította a termelést, majd 1948. március 25-én jogos tulajdonába vette azt, amelyet a maga erejével létrehozott.
A szocialista körülmények a korábbinál gyorsabb fejlődést biztosítottak. A munkásosztály kinevelte soraiból vezetőit, akiknek irányításával a kollektíva nagy eredményeket ért el a politikai, társadalmi és a gazdasági feladatok megoldásában. Közülük is kiemelkedő egyéniség volt Nagygyörgy Mária, a gyár első munkásigazgatója, akit 27 munkáséve után a párt a gyár élére állított, és 17 éven át szolgálta becsülettel, nagy szerénységgel e poszton a munkásosztályt.
Gyárunk kollektívája kimagasló gazdasági, munkásmozgalmi, társadalmi tevékenységével számtalan jelét adta már annak, hogy a nagyüzemi munkásság szintjén is példamutató, s munkájával a magyar munkásosztály történelmi küldetését bizonyítja. Gyárunk - és korábban mint önálló vállalat - ez ideig 19 esetben kapta meg az Élüzem címet és kitüntetést. A IV. ötéves terv időszakában öt alkalommal kapta meg ezt az elismerést.
Az elmúlt évek kimagasló eredményeit gyári közösségünk annak is köszönheti, hogy 1963 óta olyan nagyvállalati szervezetben dolgozik, amely az egész magyar kenderfeldolgozást magában foglalja. Vállalatunk e nagy kollektívája számos elismerést kapott a tevékenységéért. Ezek között is legkiemelkedőbb az, hogy az elmúlt öt év sikerei alapján megkapta a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége Vörös Zászlóját. Büszkék vagyunk valamennyien e magas kitüntetésre és a jövőben is méltóak maradunk hozzá. Ez a kitüntetés is erőt ad az elődeink tiszteletére indított "Centenáriumi munkaverseny", céljainak sikeres végrehajtásához, a 20. Élüzem kitüntetés elnyeréséhez.
A kapitalizmus szülte munkásosztály teremtő erejének, majd a szocializmust létrehozó és annak fejlett szakaszába tartó gyári kollektívának szándékozunk e művel emléket állítani. Emlékezni, tanulni és tanítani, hogy gyorsabban elérjük nagy célunkat, az emberi társadalom végső kiteljesedését, a kommunizmust.
Köszönetet mondunk ezúttal is a tanulmány kidolgozásában részt vevő szerzőknek, szerkesztőnek és lektoroknak. Köszönetet mondunk Tóth László vezérigazgató és Marosi János vezérigazgató-helyettes elvtársaknak, akik lehetővé tették és segítették e mű megszületését. Köszönetet mondunk a gyári közreműködőknek, elsősorban Gyulai Zoltán pb-titkár, Joó György szb-titkár, Juhász Katalin KISZ-titkár, dr. Vikor Sebestyén főmérnök, Virágh László főkönyvelő és Pávó Ferenc könyvtáras elvtársaknak, akik tevékenyen segítették a könyv megjelenését.
Szeged, 1976. július hó Vissza