A szegedi csillagvár titkai/Rózsa Sándor vége

Előszó

Részlet a könyvből:

Királyi kegyelem Rózsa Sándornak.

Hosszú, zord, kemény tél után ismét tavasz lett. Nemcsak a természetben, hanem az elnyomott magyar nemzet életében is, amelyre végre valahára kezdett kedvezőbb idő derülni. A bécsi hatalmasok és a sötétség mindenkor engedelmes eszközei végre kezdték belátni, hogy a magyar nemzet jogait nem lehet mindörökre törvény és jog ellen egyszerűen elkobozni, hogy ezt a nemzetet nem lehet mindörökre elnyomni, hanem igenis, hogy ezzel a nemzettel számítani kell, hogy a nemzet elpusztíthatatlan életerejére égető szüksége van a sok különféle országokból mesterséges uton összetákolt Ausztriának, ha körülötte levő nagy és hatalmas ellenségei ellen sikeresen védekezni akar, ha fennállálását biztosítani óhajtja.
És a mint ezt az igazságot egyszer Ausztriában megérteni kezdték, amint ez az igazság mindinkább tért foglalt és alulról felfelé mindig magasabb és magasabb körökbe hatolt, rögtön változott is Magyarország sorsa és a tegnap még elnyomott és ádáz gyűlölettel kormányzott országnak megadták az őt, mint birodalmat védelmező országnak megillető helyet. Az osztrák császár végre belátta azt a nagy igazságot, hogy hóhérokkal lehet országokat elpusztítani, de nem lehet kormányozni és amint ezt az igazságot belátta, kereste és meg is találta az utat a magyar nemzettel való kibékülésre. Vissza