A Szeged-Kálvin téri Református Egyházközség 25 éve

Előszó

A vezető-váltás, bizonyos szempontból, egyfajta korszakváltás is a gyülekezetek életében. Különösen akkor, amikor olyan gyülekezetről van szó, mint a Szeged-Kálvin téri, ahol a lelkészek rendesen három évtized körüli, vagyis eg emberöltőnyi időt szolgálnak. Különösen akkor, ha olyan egyházról van szó, mint a Magyarországi Református Egyház, amelyben a lelkészi elem domináns, vagyis kezdeményező szerepet játszott és játszik.
Nem kell feltétlenül látványos változásokra gondolni. De egy emberöltő a világ bármely részén, bármely társadalmában elég idő ahhoz, hogy jelentős mennyiségi és minőségi mozgások menjenek végbe. Az egyháznak egyfelől az adógaras Jézusi példázata szerint alkalmazkodnia kell a történelem kihívásaihoz. Másfelől alakítania is kell azokat, a "missziói parancs" szellemében. A társadalmi-gazdasági-politikai mozgások közepette az egyház egésze, a maga történelmi tradíciójával, kialakult és lassan változó szervezeti felépítésével, tanításainak, törvényeinek maradandóságra törekvő rendszerével a folytonosság garanciája. Miközben az egyház Isten után legmeghatározóbb tényezője, a lelkipásztor, személyiségének sajátos jegyeivel, tudományos érdeklődésével, felkészültségével, társadalmi érzékenységével hozzá adhat valamit a gyülekezet tradícióba simuló életéhez, ami a frissesség, az újdonság erejével hat. Állandóság és újdonság, frissesség és tradíció fokozatosan összekovácsolódva szerencsés esetben hosszú távú, gyümölcsöző együttműködést eredményezhet gyülekezet és pásztora között, a hívek épülésére, Isten dicsőségére, és nem utolsó sorban magyar népünk lelki, szellemi gyarapodására.
Az itt következő történet egy ilyen folyamat ábrázolására tett kísérlet, a fellehető dokumentumok alapján. Vissza