A szedőgépek másfél évszázados története

Előszó

A nyomdászat történetét - benne a magyar nyomdásztörténelmet is - csak akkor ismerhetjük meg teljességében, ha a szedőgépek (egy évszázada még köznapi szóként, a vaskolléga) másfél évszázados történetét is megismerjük.
Hazánkban szedőgépekről csak egyszer - 1905-ben - jelent meg könyv: Frank Lajos Szedőgépek című, Szekszárdon kiadott munkája, egy tízéves mű, mely 147 oldalon 117 szedőgépet ismertet, vagyis átlagban egy és egynegyed oldal jut egy-egy gép bemutatására. Azonban Franknak ez nem önálló munkája, hanem Carl Herrmann bécsi szakíró könyvének nagyon rossz, magyartalan fordítása. Ráadásul Herrmann könyvét harmadára zsugorította, melyben egyetlen ábra sem látható. Azóta Magyarországon egyszer sem jelent meg önálló könyv szedőgépekről.
Pusztai Ferencnek 1902-ben megjelent Nyomdászati enciklopédiája 21 oldalon, Novák Lászlónak A nyomdászat történetében (1929) mintegy öt éven át csak a szedőgépekkel foglalkozik, azonban csupán a gépesítés irányát és főbb jellemzőit - alkotóikkal egyetemben - sorolják föl, de a gépek működésének némileg is részletes leírásától tartózkodnak.
Vagyis ez az első olyan - a szedőgépeket átfogóan ismertető - magyar nyelvű (megjelentetésre ajánlott) könyv, mely a szedőgépeket - az 1822-es indulásától kezdődően az 1980-as években történő megszűnésükig - viszonylag hosszan, képekkel szemléltetve bemutatja. A képeknek mintegy nyolcvan százaléka magyar szaksajtóban idáig nem jelent meg, a gépek leírásának is csak töredéke.
Külföldön (elsősorban Amerikában, Németországban és Angliában) több könyvben is feldolgozták a szedőgépek történetét (de csak 1925-ig), azonban egyetlen szerző sem tett kísérletet arra, hogy valamennyit leírja. Nem is lehet!
Az első szedőgépet William Church amerikai-angol feltaláló szabadalmaztatta 1822-ben. Ottmar Mergenthaler 1886-ban mutatta be a Blower nevű sorszedő gépét; ettől számítjuk a szedőgép feltalálását. Vagyis az első szedőgép-szabadalom és az első sikeres szedőgép megalkotása között mintegy 65 esztendő telt el. Ennyi idő alatt minden szellemi és anyagi erőfeszítés ellenére sem sikerült nagyüzemi használatra alkalmas szedőgépet alkotni.
Pedig de sok nemzet feltalálói áldozták rá minden vagyonukat és sokszor egészségüket, nem kevesen életüket is. A 19. században 79 amerikai, 29 német, 23 angol, 16 francia, hat osztrák, négy magyar, négy olasz, három belga, három svéd, két-két cseh és orosz, egy-egy norvég, dán, lengyel, spanyol és japán kergette a nagy álmot, azonban közülük mindössze nyolcan voltak tanult nyomdászok! Vissza