A Százados úti Művésztelep évtizedei

Előszó

A művésztelep kifejezés sok mindent takar: rokonszemléletű művészek, festőiskolák együttes munkáját erős karakterrel, mint Barbizon, München és Nagybánya; meghatározott művészeti programokat; stílust. Jelent alkotóházakat, ahol hosszabb-rövidebb ideig dolgoznak, vagy csak feltöltődnek az alkotók. Jelenti az egy-egy technikára vagy programra szervezett szimpozionok, work-shopok együttes munkáját, ahol a kő, a bronz, fa, kerámia, textil vagy egyéb anyag a meghatározó. A különféle művészeti iskolák vagy amatőrök táborait is nevezik művésztelepnek. A Százados úti más. Műterem és otthon, kis művészfalu. Művésztelepek a XIX. és a XX. század fordulóján jöttek létre Európában: alkotóházak léteznek Német- és Franciaországban, Norvégiában, Írországban és a környező országokban, a Százados útihoz hasonló van még Indiában is, Madrasz mellett. Magyarországon Nagybánya után Kecskemét, Szolnok, Gödöllő, Szentendre az elsők. A fővárosban korábban épült a Kelenhegyi úti művészház és lett műtermek sora az eredeti célra alkalmatlan Várbazár. A Százados úti telep mégis Európa legrégebben folyamatosan működő művésztelepe. Szobrászművészek, Kallós Ede, Horváth Géza és mások kezdeményezésére Bárczy István főpolgármester hivatali idején épült. Az 1909. évi kezdeményezés után meglepően gyorsan elkészült, a terveket 1910-ben hagyták jóvá, 1911 tavaszán kezdték el az építkezést és novemberben már beköltöztek az első lakók. 1911-1913 között alakult ki az első közösség. A Wossala Sándor által kialakított tervek Walla, Wallis és Forbáth építészek résztervei alapján épült 15 földszintes művészház 28 műteremmel Budapest legszélén, temető, vasút és laktanyák választották el a várostól, utóbbiak adták a környező utcák neveit is. Kertészetek voltak itt, pár éve már állt a Fővárosi Kenyérgyár (a Százados utat ez tette ismertté városszerte 1956-ban), és egy évvel korábban épültek a telep mögött a kis, földszintes, komfort nélküli munkáslakások. A hagyomány szerint ideiglenesnek tervezték a művésztelepet, a Zugligetben kellett volna 10 év múlva megépülnie a véglegesnek, de a tervbe beleszólt a történelem. Annak idején nem egy kis kelet-közép-európai ország fővárosa volt Budapest, hanem a hatalmas Monarchia második legfontosabb városa. A korábban Kőbányához tartozó terület 1949 óta a Józsefváros része. A művészfalu 1923-ban kapott villanyvilágítást. A különféle átalakítások a művészházaspárok, családok révén ma több, mint 40 alkotónak nyújt otthont és munkahelyet. Vissza