A századforduló világa 1800

Előszó

Századfordulók kiállítás-sorozatunk időben visszafelé halad. Előbb mutattuk be az 1900-as évhez közeli műveket, és csak most az 1800-as időben születetteket. Nem történeti és művészeti folyamatokat akarunk ezúttal összerakni, hanem inkább kor-keresztmetszeteket. Az évszám elképzelt pályázathoz hasonlítható. Részt vehetnek benne 20 évvel korábbi vagy éppen későbbi jelentkezők is. A műgyűjtő, a muzeológus és a néző tehát álombeli zsűri tagjai, akik időpont szerint bírálhatnak. Igaz, a Múzeumba jutott legjobbak között tehetik ezt. Nem arról van itt szó és kép, hogy miből lett a 19. század egyik vagy másik művészeti irányzata, hanem arról, mi volt Európában a nagyjából kerek naptári mérce idején. A katalógus abban segít, hogy a figyelmes néző élvezettel tájékozódjék a művek együttesében.
Tessék elhinni, hogy az utóbbi mondatnak a banalitása kétszáz évvel ezelőtti nemes felismerés és közhasznú cél volt. Ekkor rendezték meg az első nyilvános - immár nem csak műkereskedelmi - kiállításokat és ennek szellemében alakították éppen 1800 körül az első nagy, nyilvános múzeumokat. Hozzátehetjük: ezekbe az intézményekbe jólnevelt és tanulni vágyó közönséget vártak. Ekkor teljesedtek ki az európai művészeti akadémiák. A magukra adó, az igényes művésznövendékek - és sokszor a rangos műkedvelők is - mind ez utóbbi elméleti és gyakorlati képzési központokból rajzottak ki. Lehet, hogy utódaikat 1900 körül már az alkotás tán fájó és káprázatos gyönyöre töltötte el a kontinensen, de 1800 elején őket magukat a tanulás, a megtanulhatók, az elbűvölő praxis öröme lendítette előre. Goya döbbenetes grafikai műve pedig kivétel közöttük. Vissza