Előszó
Egy olyan kiadvány soron levő példányát tartja kezében az olvasó, amely újjáéledése óta immár 14 éves múlttal büszkélkedhet, s az eltelt idő igazolta azt a közösségi igényt, amely létrehozta és élteti.
Az Iskola élete folytonosság és örök újrakezdés: az évek során egymásnak adták át a stafétát évkönyvszerkesztő tanárok, az intézménytől búcsúzó tanerők és diákok, egymást váltó igazgatók, aligazgatók. A maiak tisztelettel adóznak az elődöknek, továbbviszik az értékes hagyományokat, törekvéseket, de ugyanakkor frissítenek, újítanak, hozzák a modern kor levegőjét.
Jelen évkönyv arról tanúskodik, hogy iskolánk jól ismert szellemisége töretlen; tanáraink és diákjaink szívében buzog a közösség felemelkedéséért való tenni akarás. A nagy múltú alma mater falai között pezseg az élet.
Szatmár és környéke magyar ifjúságának számottevő része e szellemi kohóban edződik az életre. Modellértékű a mai igazi kölcseys személyisége: önálló, kreatív gondolkodás, feladatvállalás, önmegvalósításra való törekvés, önszerveződés jellemzi; számára érték a tudás, az erkölcsösség, a becsület, a nemzeti öntudat és annak ápolása. A tanári karban fokozatosan generációváltás történik, így a nagy tapasztalattal rendelkező kollégák és a fiatal, korszerűen képzett pedagógusok közös erőfeszítései szolgálják diákjaink előmenetelét.
Az évkönyv rólunk szól, de nem csak nekünk.
Kordokumentum az erdélyi magyar szellemiség egyik fellegvárában zajló munkáról. Egykori kölcseyseknek, véndiákoknak szóló üzenet: sok a tennivalónk, elkel a segítség. Fiatal szülőknek, kisiskolásoknak szóló biztatás: érdemes ideiratkozni, az itt kapott képzés a szép jövő záloga. Ajánlom jószívvel a kedves Olvasó figyelmébe a 2005 - 2007-es évkönyvet. Tekintsen be az írások által a Kölcsey dolgos hétköznapjaiba, látogasson el képzeletben lélekemelő ünnepeire, hogy együtt mondhassuk:
„Jó iskolánk! még sok - sok ötven évet
Érj meg, virulj, légy fénylő, tiszta, nagy.
Köveid közt lüktessen az ifjú élet,
Ezer meleg szív, ezer büszke agy,
Nemes tanárok, sok nemes tanítvány
Hírét növeljék e tisztes falak -
S ne álljon meg közöttük soha hitvány
S ne rontsa fényünk soha rút salak!"
(Tóth Árpád)
Vissza