A szatmári béke története és okirattára

Előszó

A szatmári béke egy küzdelmes korszaknak az adott viszonyokhoz képest kielégítő befejezése, határjelző esemény, mely megszabja a XVIII. századi magyar politika irányát és jellegét. Létrejötte hosszas diplomáciai munka eredménye, melynek részleteit idáig jóformán csak gróf Pálffy János, a szatmári béketárgyalásokat I. József megbízásából vezető császári főparancsnok titkárának, Pulay Jánosnak sugalmazott munkájából ismertük, mely mű Szalay László, illetőleg Thaly Kálmán kiadásában több mint félszázad óta (1865) közkézen forog.
1918 óta a bécsi levéltárak azon anyaga is hozzáférhetővé vált a tudományos kutatás számára, melynek felhasználását addig különféle tekintetek akadályozták. Természetes volt, hogy a Magyar Történelmi Társulat a Bécsi Magyar Történelmi Intézet útján, amelyet a Társulat elnöke gróf Klebelsberg Kunó, a magyar történeti szempontból megbecsülhetetlen értékű bécsi levéltárak anyagának felkutatása és feldolgozása végett 1920-ban létesített, haladéktalanul megszervezte a bécsi kutatásokat és pedig egységes terv szerint és határozott feladatokkal. Az 1711-iki szatmári békekötés története is a megoldásra váró tudományos feladatok közé tartozván, a bécsi levéltárakban végzett tájékoztató kutatások tényleg igazolták a Magyar Történelmi Társulat azon elhatározását, amellyel a szatmári béke történetének megírását, illetőleg e békére vonatkozó hivatalos iratoknak és leveleknek közzétételét egyik megoldandó feladatául jelölte meg... Vissza