Előszó
Bevezető
I. EIKE VON REPGOW ÉS KORÁNAK NÉMET TÁRSADALMA
„Szászok tükörének"
Neveztessék e könyv,
Mert szász jog ismerszik fel benne,
Mint ahogyan egy tükörben az asszonyok
Arcukat ismerik...
Tovább
Előszó
Bevezető
I. EIKE VON REPGOW ÉS KORÁNAK NÉMET TÁRSADALMA
„Szászok tükörének"
Neveztessék e könyv,
Mert szász jog ismerszik fel benne,
Mint ahogyan egy tükörben az asszonyok
Arcukat ismerik fel, melyet megpillantanak benne.
A fenti sorokkal adja magyarázatát Eike von Repgow műve címének. Annak a műnek, amely nemcsak saját korában, hanem a későbbiekben is hatalmas befolyást gyakorolt a német és a mellette fekvő területek szokásjogára. A tükör, amelyben a szerző különböző dolgokat rak össze egy képben, kedvelt műfaj volt a középkori literátorok számára. A mű jogkönyv, azaz joggyűjtemény. A jogi kódexek szerkesztésének elveit csak évszázadokkal később dolgozta ki a jogtudomány.
A kor, a 13. század első harmada, amelyben a Szász tükör, a német középkor első jelentős és nagyhatású prózai alkotása keletkezett, nagy társadalmi, kulturális és gazdasági változások előjeleit hordozta méhében. Még javában élt a múlt, ám egyre erősebben helyet kértek maguknak az új idők szülte gazdasági és társadalmi formák.
Az európai politikai élet alakulására a császár és pápa küzdelme és annak hatása nyomta rá bélyegét. A császárok Itáliába vezetett hadjárataikkal, amelyeken az egyházi és világi fejedelmeknek egyaránt részt kellett venniük, nem érték el céljukat. Éppen korunk az, amikor a császárok kénytelen-kelletlen ráébredtek arra: a római császárideálnak - hogy a világ ura(i) (dominus mundi) legyenek - nem tudnak eleget tenni. Mindemellett a császár a keresztény egyház oltalmazójaként magára vállalta az egységes keresztény egyház eszméje védelmének ügyét. Eme európai méretű politikai feladatok teljesítésének vágya mellett a német uralkodónak nem maradt ereje a királyi hatalom megerősítésére, pedig nagy szükség lett volna rá, mivel a birodalomban a széthullás jelei mutatkoztak. A szabad parasztság jobbágyi sorba süllyedt, az egyházi és világi fejedelmek, a lovagság és a kolostorok, valamint az emelkedő nagyvárosok nem sokat törődve az ország érdekeivel saját céljaiknak megfelelő egyéni politikát folytattak. A feudális urak között folyt, a hűbérjog által megengedett, de a társadalom életét zavaró magánharc, a Fehde pedig elszegényítette az országot. Ugyanakkor a régi társadalmi rétegek eltűnésével később kialakult az egységes parasztság, megszületett a falu- és telekrendszer, valamint technikai forradalom játszódott le a mezőgazdasági termelésben. Erősödött továbbá a városiasodás folyamata, megszülettek az egyetemek, terjedt a városi jog ismerete, az írást pedig könnyebbé tette a gótikus minuszkula használata. Mindezek az új, magasabban szervezett társadalom kialakulásának irányába mutattak.
Vissza