Előszó
Igazságtalannak érzem, hogy a borítón csak egy név szerepelhet, hiszen a hasonló munkák mögött mindig több ember áll, akár a történész-szakmát, akár a családot, az „ihletet adó közeget" tekintjük....
Tovább
Előszó
Igazságtalannak érzem, hogy a borítón csak egy név szerepelhet, hiszen a hasonló munkák mögött mindig több ember áll, akár a történész-szakmát, akár a családot, az „ihletet adó közeget" tekintjük. Talán nem sértek meg senkit azzal, ha az utóbbival kezdem és - mindenekelőtt - megköszönöm Múzsáimnak: feleségemnek, időközben megszületett lányomnak, valamint édesanyámnak szüntelen türelmüket, támogatásukat a több évre visszanyúló kutatás, írás, védés, majd megint kutatás, írás és végül publikálás során. Külön köszönet illeti édesapámat, aki - mint mondja - „mérnökember", ám a történelem szerelmeseként nem is sejti, mily sokkal járult hozzá e mű megszületéséhez. A vele folytatott beszélgetésekből nemcsak le tudtam mérni mindazt, ami talán a majdani érdeklődő olvasó számára is kérdésként fogalmazódhat meg, de időnként együtt kerestük a válaszokat is. És persze felszínre került családtagjaink története. Részben ez az, ami miatt e könyv megírása kissé feszélyezett, hiszen még számosan élnek közöttünk olyanok, akik személyes benyomásokat szerezhettek történelmünk e sötét időszakáról, s nem tartom kizártnak, hogy talán egy-egy megállapításommal néhányan nem fognak egyet érteni közülük.
Úgy érzem, a kötet lényegesen szerényebb lenne, ha tanáraim, történész kollégáim nem segítettek volna észrevételeikkel, nem jelezték volna, ha gondolatmenetem nem „tiszta", vagy nem hívták volna fel a figyelmemet egy-egy, általam nem ismert forrásra, kutatási irányra. Mivel eredetileg ez a munka PhD-értekezésnek íródott, a szakmából többen találkozhattak a kézirat egy-egy, az adott időpontnak megfelelő változatával. Ám kevesek voltak azok, akik végigkísérték a folyamatot a vázlat, majd a PhD műhelyvita anyagától, egészen a megjelenésig. Ketten közülük - Haraszti György és Szakály Sándor - lektorként szerepelnek a borítón, ám tanárom. Gyarmati György nem, holott nélküle talán el sem kezdődött volna a kutatás. Hármójuk szüntelen szakmai és emberi támogatást nem lehet e néhány szóban kellően kifejezni, meghálálni.
Vissza