Előszó
Részlet a könyvből:
"ETA AZ UTCÁN TALÁLKOZOTT PÉTERIVEL.
- Figyeltem magát ma este a könyvtárban. Nem sokat olvasott - szólította meg a férfi.
- Valóban - ismerte be Péteri restelkedve.
- Valami baja van talán? - érdeklődött Eta részvéttel.
Péteri udvariasan kitért a válaszadás elől:
- Félek, hogy untatnám.
- Beszéljen - kérte Eta -, higgye el, hogy nem untat.
- Ernő! - sóhajtott Péteri úr. - Reggeltől estig Ernő jár az agyamban.
- Ugyan! - intett Eta. - Miért csinál ebből ilyen gondot?
- Mert, amit ez az Ernő művel, azt már nem lehet elviselni.
Eta a fejét csóválta.
- Nem lenne helyesebb kitalálni valamit, hogyan tudná Ernőt kitenni a lakásból?
- Kitaláltam - közölte Péteri fanyarul. - Azt hazudtam, hogy léha életet élek, nőket viszek fel a lakásomra és a jelenléte megakadályoz ebben. Sajnos azonban, ez a trükk nem vált be, mert Ernő rájött, hogy én nem viszek fel senkit soha a lakásomra.
- Csakugyan? - kérdezte Eta kuncogva. Péteri szigorú hangon válaszolt.
- Nekem elveim vannak, kérem. Bocsásson meg, ha tapintatlanságommal fájó emlékeket ébresztettem volna magában.
Eta szomorúan pillantott rá.
- Nekem azok az emlékeim már jó ideje nem fájnak, Péteri úr.
BANDI BENYITOTT IRÉN SZOBÁJÁBA.
Az asszony olvasott.
- Látom, olvasol - mondta. - Nem zavarlak?"
Vissza