A szabadság két jelentése

Fülszöveg

Dél felől érkezem.
Amit találok: Kistelek. Kisváros, határátkelő, unalmas fasorok, zöldek búzamező és napcsobogás, kisszerű komposztba-hallgatás. Fáj az is, hogy ennyi csak. Mi más lehetne itt? Nem igazságos vagyok, csak összerendezem.
Újságpapír-foszlányok, üresség, dombok között.
Ez most a Rózsadomb oldalából írom:
akarjam? nem mond el semmi titkosat,
túl könnyű térkép, néhány szelíd vonal;
egyszerre látkép és szégyenlős takargatás.

Ki gondolná, hogy egy száraz mondat a lift kezelési szabályzatából milyen könnyedén lényegülhet át misztikus paranccsá: "az észleltekről haladéktalanul értesíteni kell a felvonó kezelőjét". Elég annyi, hogy ez a mondat egy vers fölé kerüljön mottónak, és máris előttünk van egy világ, amelyet egy titokzatos felvonókezelő irányít, mint kapcsolat Lent és Fent között.
Ez a könyv két dolgot ígér már a legelején: szabadságot és egy liftet a szabadság különböző szintjei között. Vagyis szellemi kalandokat.
Szőllőssy Balázs versei sokat tudnak a szabadságról. Tudják róla, hogy milyen finom alkatrészekből áll, ismerik az ellentétét, az árnyoldalait, játszanak vele, sőt, mulatnak rajta. Mert mégiscsak vicces, hogy egy szófiai vécésnénire visszaemlékezni maga lehet a szabadság. De aki nem tud nevetni a szabadságon, nem is érdemli meg.
Élet, halál, ifjúság, bölcsesség, vesztesek, győztesek, mítosz, jelen, múlt és nagy utazások emlékei keverednek Szőllőssy Balázs első könyvében. Az olvasóból kalandor lesz, és nem fogja megbánni.

Kemény István Vissza