A szabadság árnyékában

Fülszöveg

Aczél Tamás, az 1951. évi irodalmi Sztálin díjjal kitüntetett író ebben a regényében olyan korszakot ír le, amelyet mindnyájan átéltünk. A fasizmus dögletes mérgével megfertőzött kispolgárokkal szemben ott állnak a magyarság jövőjében és boldogulásában bízók: a dolgozók.
A nép széles rétegei és a katonaság már tisztán látják, hogy a fasizmus esztelen tombolása és vérengzése végső óráit éli. Csak az olyan gyűlölettel izzó fasiszta szadisták, mint amilyen Fábri hadnagy is volt, kergették el a népet pusztulásba, a halálba. Aczél a hivatott realista író biztos vonásaival rajzolja meg a burzsoá osztály jellegzetes alakjait, Kondói méltóságos urat, gyártulajdonost, aki a felszabadulás után maga köré gyűjti barátait, bíztatja őket, hogy tartsanak össze, mert " a mifajta embereknek most össze kell tartanunk"
A Kondói méltóságos urak és társaik azok, akiknek élete felett nyomtalanul viharzott át a háború véres és pusztító fergetege: ők és a hozzájuk hasonló herék, a nép bőrén és munkáján élősködők ott szeretnék folytatni ahol a háború előtt abbahagyták.
S míg ezek az álszenteskedők, feketézők és arannyal üzérkedők a haza pusztulása felett sóhajtoznak, addig a Holder-ek és Krancz-ok munkához látnak. Még zuhognak az aknák, és áll a harc Budán, de a felszabadulásban szilárdan bízók nekigyűrkőznek, hogy a háború pusztításait, a nyilasok és németek rablóhadjáratának nyomait eltüntessék, a gyárat pedig üzemképessé tegyék.
Aczél könyvének sok életteljes alakja közül különösen kedves és vonzó Rózsika tiszta lányalakja, aki felszabadult ugyan a fasizmus embertelen gyilkoló világából, de valósággal rabszolgája lesz Vérteséknek.
A szerző kíméletlenül és bátran rántja le a leplet mindazokról, akik nem akarnak becsületes munkából élni, akik a "nyugati segítséget" várják. Vissza