A szabadkereskedelem ábécéje

Előszó

Előszó a magyar fordításhoz.

A Szabadkereskedelem Ábécéje 1913-ban jelent meg. Sokan nagy elbizakodottsággal mondják: „A háború fölforgatta a régi közgazdaságtant Ma már nem ér semmit". Azt kérdezem tőlük: „Vájjon arra tanitott-e a háború, hogy a legdrágább piacon vegyünk s a legolcsóbbon adjunk el?" „Semmiesetre sem!" Tehát akkor ma éppúgy igaz, mint 1820-ban a londoni kereskedők peticiójának ez a mondata: „Ez az elv: a legolcsóbb piacon venni és a legdrágább piacon eladni, amely minden kereskedő egyéni üzleteit irányítja, szorosan alkalmazandó az egész nemzet kereskedelmére is." A cselekvésnek ez a módja, amely minden egyéni és nemzeti kereskedelem alapja, a szabadkereskedelem mellett olyan döntő argumentul szolgál, amelyet sem le nem rombolhatnak, sem nem módosithatnak a politikai események, bármilyen zavarokat okoztak vagy okozhatnak ezután a népek létfeltételeiben. A védővámosok szeretik azt állítani, hogy az ő politikájuk célja növelni a vámbevételt. Ezt az eredményt néha el is érik. De mivel céljuk az, hogy megakadályozzák az árúcikkek behozatalát külföldről, tehát inkább csökkentik. Gordney az Egyesült Államokban kijelentette (1921 julius), hogy az ő tarifája megakaszt minden árut, amely konkurrenciát okozhatna az Egyesült Államok valamelyik termékének. Ha elérte volna ezt a célt, az amerikai vámjövedelem elérte volna a nullát. Vissza