A svédtorna hazájában

Előszó

A vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól f. é. május, június havára szabadságot nyertem oly célból, hogy Svédországba utazzam és ott a svédtornát behatóan tanulmányozzam. Ezen kitüntetésnek annál szívesebben tettem eleget, mert Skandináviának speciális és bennünket az újabb időkben nagyon is érdeklő testnevelési rendszerét a közvetlen tapasztalat által megismerni nagy vágyam volt. Éreztem, hogy mindaz, amit ,a svédtornáról úgy a szakirodalomban, mint az előbb kint járt kartársam referádáiból összetanulmányoztam, csak elméleti, tehát félismeret maradt mindaddig, amíg azt élő emberi szervezeten demonstrálva nem látom. Elvégre is a testnevelés nagyrészben gyakorlati ismeret, melynek ugyan biztos és nélkülözhetlen alapja az elmélet, de teljessé csak az esetben vállhat, ha mindkettő: az elmélet és gyakorlat útján sajátítjuk el.
Most, hogy utamból visszatértem, legsürgősebb kötelességemet vélem teljesíteni, ha csekély tapasztalataimat e lap hasábjain tisztelt kartársaimmal, olvasóinkkal közlöm.
A svéd gimnasztikának mibenlétét nagy vonalakban megvilágítottam már a július elején, a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletéből megtartott svéd- és továbbképző-tanfolyamon, amelyen mintegy 60 kartárs volt szíves előadásaimat meghallgatni. Minthogy ez a tanfolyam, az idő rövidsége miatt nem nyújtott elég alkalmat arra, hogy a részletekbe is belehatoljak, ez úton kísérlem meg a hiányokat pótolni. Leírásomban kerülni fogom a dolog lényegére nem tartozó, tisztán az egyént érdeklő mellékes epizódokat, hanem tisztán a svéd testnevelési rendszernek, a svéd iskolai tornázás lényegének megvilágítására akarom szerény erővel megírt soraimat szánni.
A svédtorna, amelynek tulajdonképpeni bölcsője Dánia, 100 éves. Ling, a megalapítója a rendszernek, 1804-ben Kopenhágában Nachtegallal Guts Muths műveinek tanulmányozása által nyert impulzust rendszerének megalapítására, amelynél látszólag a fiziológia, de tulajdonképpen a pszihológia áll első helyen. Vissza