A svéd lovas

Előszó

Maria Christine von Tornefeld, bizonyos von Rantzau özvegye, aki másodjára Reinhold Michael von Blohme dán királyi államtanácsos és rendkívüli követ felesége lett s ifjú éveiben körülrajongott szépség volt: ötvenesztendős korában, a tizennyolcadik század közepe táján megírta visszaemlékezéseit. A kis műnek ezt a címet adta: „Életemnek szinekkel és alakokkal teljes képe." Nyomtatásban csak halála után néhány évtizeddel jelent meg. Egyik unokája a tizenkilencedik század elején szűkebb körben nyilvánosságra hozta. A könyv nem egészen jogtalanul viseli ezt a nagyigényű címet. Szerzője mozgalmas időkben jó darabot látott a világból - urát, a dán államtanácsost minden útjára elkísérte s eljutott még Iszpahánba is, a hirhedt Nadyr sah udvarához. Emlékirataiban sok minden akad, ami a mai olvasót is érdekelheti. Például egyik első fejezetében megindítóan írja le a protestáns parasztok elüzetését a salzburgi érsekség területéről. Egy további fejezetében a konstantinápolyi könyvmásolók zendülését beszéli el, akiket egy könyvnyomda alapítása megfosztott a kenyerüktől. Igen szemléletesen számol be a revali ráimádkozók viselt dolgairól, s ennek a rajongó szektának erőszakos eltiprásáról. Látta - hogy szavait idézzük - Herculanumban az első "földalatti alacsony reliefeket", bár természetesen nem volt tudatában a leletek jelentőségének, - s kocsizott Párisban egy olyan hintón, amely "ló nélkül, pusztán a maga belső mozgása erejéből" tizenegy és fél francia mérföldet tett meg nem egészen két óra alatt. Vissza