Előszó
Az „Építészetelmélet a 20. században" antológia harmadik kötete a stílus kérdésével foglalkozik. A stílus az építészettörténet alapvető kategóriája, s a mai építészetelméletben és az építészeti vitákban nagyobb figyelmet érdemelne. Ha az építészek ma stílusról beszélnek, sokszor csak azért teszik, hogy elhatárolják magukat ettől a fogalomtól. Úgy érzik, hogy egy stílus elfogadása korlátozná a realitás meghatározó erejét, nem engedné érvényesülni fontosabb gazdasági vagy szociális befolyásoló tényezők közvetlen hatását. Pedig nyilvánvaló, hogy a stílus befolyásolja mindennapjainkat, hiszen az öltözködéstől és lakberendezéstől a gesztusokig állandóan stílusunkat keressük. Azt sem kell különösebben bizonygatni, hogy a divattervezők, az étteremláncok vagy a sztárépítészek sikere elválaszthatatlan azonnali felismerhetőségüktől, s ez stilisztikai eszközöket követel. A stílus mint építészetelméleti fogalom kerülése, ugyanakkor annak fontossága, mint egy gondolat formává alakulásának szükségszerű következménye és az identitás felismerhető jele, egyazon érem két oldala. Ezért könyvünk nem az építészeti stílusokról, keletkezésükről és jellemzőikről szól, hanem szélesebb perspektívából közelíti meg a stílus problémáját. Bemutatja a fogalom értelmezésének változását a 20. században, bár az előzmények visszanyúlnak a 19. századba, amikor a stílust a figyelem középpontjába állították. Vajon következmény-e a stílus, a történelem, a korszellem kényszerítő erejének a kifejeződése, vagy az építőművész kreatív, alkotó szellemének, fantáziájának a terméke, amely képes akár a korszellem ellenében is alapvetően új, egységes formarendszert kialakítani? Ezek a kérdések a 20. század elején a modern építészet áttörése előtt, majd krízise során, a posztmodern építészettel váltak újra időszerűvé.
Könyvünk kiindulópontja annak a német nyelvű szöveggyűjteménynek a stílussal foglalkozó fejezete, amely 2003-ban, majd újabb kiadásban 2006-ban Architekturtheorie im 20. Jahrhundert. Eine kritische Anthologie (Építészetelmélet a 20. században. Kritikai antológia) címmel jelent meg. Ebben a válogatásban kilencven szerző száz forrásszövegét, illetve szövegrészletét gyűjtöttük össze öt témakörben, amelyek mindegyike alapvető az építészeti gondolkodás számára: stílus, tér, természet és technika, monumentalitás, valamint az építészet helye. E témákat nem lehet egymástól teljesen elkülöníteni. Gyakoriak közöttük az áthallások és összefonódások az egyes írásokban; ezeket az interferenciákat lényegesnek tartjuk. A témaköröket átfogó esszék ismertetik, a hozzájuk válogatott húsz-húsz szöveg előtt pedig szerzőiket bemutató és írásaik lényeges pontjára rámutató rövid bevezetők találhatók.
Magyar fordításban az ötkötetesre tervezett sorozatban először a Monumentalitás fejezet jelent meg önálló kötetben 2006-ban, majd ezt követte 2007-ben A tér, immár magyar szerzők szövegrészleteivel kiegészítve. A stílus c. kötetben ezt a gyakorlatot folytattuk, szintén kibővítettük magyar szerzők: Lechner Ödön Medgyaszay István, Molnár Farkas építészek és Németh László író kulcsfontosságú szövegeivel, illetve szövegrészleteivel. így az időrendben egymást követő 25 írásból tárgyunkról teljesebb körkép bontakozik ki a hazai olvasó előtt. Első szerzőnk, Gottfried Semper német építész és építészetteoretikus a 19. században élt és alkotott, az utolsó, Sanford Kwinter amerikai építészetteoretikus a 20. század közepén született. A 20. századot átfogó szövegek spektruma nem „egyenletes", megfigyelhetők benne „sűrűsödések", amikor néhány éven belül több fontos írás jelent meg.
Vissza