A sportriporter is ember

Fülszöveg

- Böröczky József.
- Szerényen a legnagyobb valamiben, de még nem tudjuk, hogy miben.
- Csisztu Zsuzsa.
- Ha megkérdeznék, hogy barátkoznék-e vele, akkor bizonyára szívesen.
- Dávid Sándor.
- Azt szoktam mondani, hogy belőlem semmi nem lett, csak megöregedtem.
- Faragó Richard.
- Az örök elégedetlen.
- Fülöp László.
- Akkor lennék a legboldogabb, ha minden úgy maradna, ahogy most van.
- Hajdú B. István.
- Hajdú István vagyok, de ha kell legyek Hajdú B.!
- Kaplár F. József.
- Maradjon meg ilyennek!
- Knézy Jenő.
- Szerencsés ember vagyok.
- Komlósi Gábor.
- Nem biztos, hogy az iskolát tekintem a főművemnek...
- Kovács Géza László.
- Kovács Géza Lászlóról mostanság azt lehetne mondani, hogy kezd olyan lenni, mint a bor, amely egyre inkább Tokaji lesz.
- Máté Pál.
- Majd tíz év múlva...
- Méhes Gábor.
- Sportért, zenéért, családért, barátokért a megszállottságig tudok rajongani!
- Novotny Zoltán.
- Köszönöm szépen, megvagyok.
- Ifjabb Perutek János.
- Bohóc. Ezt a szót mondták rám és ez igaz.
- Sipos János.
- Mindig szeretnék újat tanulni, de a nagy elődök mindig példaképek maradnak.
- Szabó Gábor.
- Soha nem gondoltam, hogy egyszer ez lesz a munkám, de nagyon örülök, hogy így alakult.
- Szántó Dávid.
- Abban valóban egyedi lettem, hogy ilyen füleim, és mosolygásom van.
- Szepesi György.
- Nyolcvanöt évesen negyvenötnek érzem magam.
- Várhegyi Ferenc.
- Más, ha valaki beleszületik ebbe a világba és más, ha kívülről kerül bele.
- Vitray Tamás.
- Átkozottul szerencsés pasas.
- Vörös Csaba,
. Menet közben is változott a szereplők névsora, van, aki bekerült, van, aki kikerült. Ennek a könyvnek is végesek a határai. Ezúton is szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akik végül nem kaptak helyet benne! Vissza