Előszó
Napjainkban mind nagyobb és nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a spiritizmus s a többi okkult tanok iránt. A meggyötört, megkínzott ember ösztönszerűleg fordul a miszticizmus felé; arra, a honnan reményt, vigasztalást meríthet. Öt éves háború véres gyötrelmei és szörnyüségei; a nyomukban feltört két forradalom megtépő izgalmai és pusztításai egy uj, földöntúli, transcendentális világ felé terelik a meggyötört milliók sóvárgó vágyait. Van-e valaki, a kitől valamely kedvest, valamely soha el nem felejthetőt el nem raboltak e borzalmas idők? A legázolt, megtiport lélek hova, merre forduljon! gyógyító balzsamért? Hol, merre remélhet vigaszt, a földi szenvedésekért?! Hová meneküljön, mihez forduljon, ha e földi lét immár megbékítő vigaszt, felemelő reményt nyújtani többé nem képes?
Megérthető, ha az ember örömmel és görcsösen kapaszkodik bele, a misztikus, rejtelmes lehetőségekbe, ha a reális világ reális lehetőségei többé sem vigasztalást, sem pedig reményt nyújtani nem képesek.
Oh, mily gyógyitó, megvigasztaló és kiengesztelő balzsam azokra nézve, akiktől a borzalmas esztendők elrabolták a szeretettet, a lehetőség, hogy azokkal, akiknek hirtelen elszakadásába beletörődni lehetetlenség, - még találkozhassunk! Velük érintkezhessünk, róluk, sorsukról értesüléseket nyerjünk, azoknak közellétét érezhessük s tudjuk azt, hogy földi életük megszűntével szellemi életük nem ért véget, hogy köröttünk vannak tovább is, hogy látnak, hallanak bennünket, s hogy meg van a mód, hogy, velük kapcsolatot létesítsünk, s hogy a rövid földi élet után, velük az örök földöntúli életben találkozhatunk.
Vissza