A spanyol nyelvnek szóban, írásban és olvasásban tanító nélkül való elsajátitására

Előszó

Ez a könyvecske az első kisérlet hazánkban arra, hogy a magyar közönség megismertessék a francia és olasz nyelvnek evvel a szépen csengő, nagymultú és világszerte csodált irodalommal büszkélkedő testvérnyelvével. Ez, és egyéb, külső körülmények igazolják azt a kissé szűk korlátok közé tömörített formát, mellyel ezt a lépést megtesszük - bízva benne, hogy talán nemsokára kimerítő, bőségesebb kézikönyvet nyujthatunk mindazoknak, akik akár érdeklődésből, akár gyakorlati érdekből akarják magukat ebbe a nálunk exotikus-számba menő nyelvbe beavattatni.
A spanyol, mely számos délamerikai államnak is a hivatalos nyelve, a vilgá legelterjedtebb nyelvei közé tartozik. Míg francia anyanyelvű körülbelül 45 millió, olasz ajkú mintegy 28 millió él a földön, addig a spanyolt 70 millió ember vallja anyanyelvének. Ez a spanyol nyelv természetesen számos tájszólásban él, amelyek közül az egyik spanyol tartománynak, Castiliá-nak nyelve lett irodalmi és hivatalos nyelvvé. Ezért a spanyol többnyire nem spanyolnak (espanol = eszpanyol) nevezi a nyelvét, hanem kasztiliainak: castellano (kaszteljáno). A délamerikai spanyol kiejtés kissé eltér a kasztiliaitól és inkább a délspanyol andalúziai-val egyezik. Bár az amerikai spanyolok száma az európaikéval szemben túlnyomó többségben van, mégis jónak láttam ebben a kis könyvecskében az egyedül illetékesnek elismert irodalmi nyelvet megszólaltani. Vissza