Előszó
Részlet a könyvből:
1858 június huszonhatodika volt, reggel. A nap csak kevéssel hét óra előtt sütött ki; fölkeltekor sűrű pára fátyolozta el. Mikor ragyogó sárga sugara áttört e fátyolon, Páter...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
1858 június huszonhatodika volt, reggel. A nap csak kevéssel hét óra előtt sütött ki; fölkeltekor sűrű pára fátyolozta el. Mikor ragyogó sárga sugara áttört e fátyolon, Páter d'Exiles éppen bevégezte a misét.
A szent edényeket és miseruhákat óvatosan belerakta a szegényes kis barna vászontáskába, aminőt a misszionáriusok szoktak magukkal hordani. Aztán letette a táskát a ládákkal telezsúfolt veranda egyik sarkába éskikönyökölt a korlátra.
Fenn, igen magasan a levegőégben, madarak húztak keletről nyugatra. Fölismerte őket: szalonka, vöcsök, fekete hattyú.
Mozdulatlanul könyökölt ott egy kis ideig, aztán megnézte, hány óra.
- Coriolan, - szólt a néger inashoz, aki labdázással ölte le az időt, a veranda téglafalához versedve a labdát, - eredj, mondd meg úrnődnek, hogy itt az indulás ideje.
A néger nemsokára visszatért.
- Az úrasszony még nem kész, - szólt selypesen. - De várja az abbé urat.
A jezsuita vállat vont. Fölment a lépcsőn, kopogtatott az ajtón és benyitott Annabel Lee szobájába.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal