A sors játékai

Előszó

Részlet a könyvből:

- Kiváló pilóta és hűséges társ volt Most, ezekben a nehéz percekben, amikor földi maradványait örök nyugalomra helyezzük itt, Alaszka fagyos földjében, gondoljunk mindnyájan arra, hogy életünk az Úr kezében van, sorsunk kegyének ajándéka s egyetlen feladatunk marad; tanításához, hitünkhöz híven, emberhez méltón leélni azt az arasznyi létet, ami a sors könyvében ránk méretett...
Ted Turner fázósan összehúzta magán farkasbundáját. Jóllehet nem volt igazából hideg, a papa szárazon és fásultan kopogó, gépies búcsúimája dermesztő hideggel töltötte el szívét. Az önvád, a lelkiismeretfurdalás jeges marokként szorította ott, belül.
Három nappal ezelőtt, 1975. február 20-án reggel együtt kellett volna felszállnia barátjával, repülőiskolás kenyerestársával, Ted Burtonnal az Alaska Air kiszuperálás előtt álló DC-4-esén, hogy a North Oil Company egyik távoli fúrótornyához kiszállítsák az elromlott szivattyúgéphez szükséges kompresszorelemet. A két Ted, akik elválaszthatatlan jóbarátoknak számítottak, jóban-rosszban mindig együtt voltak, előző este kiruccantak a fairbanksi „City"-be.
A Szikrázó Jégkuckó Bárban kötöttek ki. Turner, dús, göndör szőke hajával, kék szemével s vakító fehér fogsorával mindig a nők kedvence volt s gyorsan talált magának partnert Hosszú combú, lángoló vörös hajú leányzó mellé ült a pultnál. Csillogó arany sassal díszített repülős sapkáját mintegy mellékesen letette a márványlapra. Ennyi elég volt a bárhölgynek, hogy megértse, nem akárkivel van dolga. Az ismerkedésből vidám csevegés, italozás lett.
A második Ted: alacsony, sűrűvérű, gesztenyebarna hajú és meleg szemű társa félszegen hörpölgette barna sörét a pult másik végében.
- Talán még szűz a kicsike - bújt a vörös hajú démon szőke lehelete, olcsó kölnijének kissé émelygős illata megcsapta a férfi orrát. Vissza