A sors ellenében I.

Fülszöveg

Rott, Vladimír (Bobrujszk, 1935) kanadai mérnök, magyar származású szülőktől született a Szovjetunióban, ahova édesapja, a miskolci Róth Ferenc erdész, munkaszerződéssel, családostul kitelepült. 1938-ban az apát a sztálini államvédelmi szolgálat letartóztatta és Szibériába internálta, tizenkét évig tartották fogva, családját soha többé nem látta.
Vladimír Rott 1974-ben nem tért vissza a Szovjetunióba, külföldön, Torontóban maradt. Ennek következménye lett sok újabb megpróbáltatás: a harc azért, hogy egyesítse a családját, maga után vigye feleségét és három gyermekét.
1984-ben sikerült barátainak - Magyarországon és Ausztrián át - illegálisan kijuttatnia hozzá családja relikviáit, köztük Vladimír naplóit, amelyeket még iskoláskorában, 1952-ben kezdett írni és édesapjának a leveleit is, amelyeket kolimai börtönévei alatt írt családjának. (A levelek válogatott gyűjteménye Vladimír Rott szerkesztésében 2007-ben megjelent orosz, magyar és angol nyelven.) A családi archívum visszaszerzéséhez levélben gratulált neki Alekszandr Szolzsenyicin is, aki akkor Amerikában, Vermont államban élt.
Vladimír Rott arra invitálja az olvasót, hogy vele együtt időzzön el szülei szülőföldjén, egy magyar faluban, éljék át együtt az apa nélkül maradt fiúk küzdelmes gyermekéveit, velük szenvedje végig a háború, Bobrujszk (Fehér-Oroszország) német megszállásának idejét, tudja meg, hogy hogyan lett mindenek ellenére a két tehetséges testvérből egyetemet végzett ember. Hogyan lett Vladimírból mérnök a szibériai Tomszkban, és kísérje figyelemmel a Lada-VAZ, a Togliattiban lévő gigantikus Volgai Autógyár felépítését, gépsorainak felszerelését, üzembe helyezését.
„Nem vagyok író, de mesélnem kell eseményekről, emberekről, akiknek az emléke, szerintem nem szabad, hogy eltűnjék" - írja Vladimír Rott kötete előszavában. Életszeretetének és kivételes emlékezőtehetségének köszönhetően könyve fontos és érdekfeszítő: élő tanúságtétel a korról, amely sok fájdalmat és szenvedést okozott és hagyott maga után. Vissza