A soproni szinészet története 1841-1950

Előszó

Gamauf Teofil, Sopron múltjának csodálatos szorgalmú adatgyűjtője figyelmét színháztörténetre is kiterjesztette. Ámbár egyháztörténetet akart írni és amelyet sohasem tudott befejezni, mégis különös kedvteléssel írta ki az iskolai színjátékok, sőt a hivatásos színészet legkorábbi jelentkezéseit számadáskönyvekből. Adatai azonban elsikkadtak a több mint 30 vaskos kötetre menő gyűjtésben. 1885-ben Latkóczy Mihály soproni tanár és író: „Kérelem a színügy barátaihoz" című felhívásában a Sopron újság X. 17. számában bejelentig hogy meg akarja írni a soproni színház történetét, az idevágó előmunkálatokat már meg is tette, kéri hogy juttassák adatokhoz. De a korabeli tanári sors hamarosan elszólította Sopronból, terve terv maradt. Az első összefoglaló munkát Kugler Alajos levéltáros írta meg az 1841-ben felavatott színház fennállásának 50. évfordulójára ezzel a címmel: A soproni színház története 1841-1891. Sopronban jelent meg Litfass Károlynál, kis nyolcadrét füzet, 33 lap. Főleg a 18. századra sok értékes adatot hozott felszínre, 1768-ig ment vissza, mivel pedig attól fogva éveken át nem került említésre a színügy, úgy gondolta, annak előtte nem is volt színészet a városban. Másik fogyatékossága a kis műnek, hogy nem vette tekintetbe az 1890-ben megjelent kis művecskét, a soproni Magyar Társaság történetét, amelyet Kovács Sándor írt, amelynek rendkívül lényeges adatai a magyar színjátszásról az 1792-ben lezajlott első magyar színelőadásra, s Vörösmarty Salamon királyának előadására vonatkoznak. Mikor Kugler 1909-ben a színház újjáépítése alkalmából újból kiadta bővítve munkáját. „A soproni színészet története" címmel (Petőfi nyomda, 1909, kis nyolcadrét 46 lap), akkor sem említi e fontos adatokat, csak az időközben megjelent bencés gimnáziumi történetből említ egypár adatot a jezsuiták előadásairól. 1916-ban Payr Sándor írt a Soproni Naplóban: „Az első magyar színielőadás Sopronban 1792" címen hosszabb tanulmányt, amely külön lenyomatban is megjelent (Röttig, é. n. 16 lap) és elszórt adatokat szed össze. Fiatal bölcsészhallgatóknak is kedve támadt a sokat igérő tárgy feldolgozására, de az anyaggyűjtésnél már meg is torpantak.
E sorok írója 1918-ban kezdett a soproni színészet múltjával foglalkozni, végigböngészte a városi levéltárban meglevő régebbi soproni újságokat, majd a bécsi és budapesti könyvtárakban régi folyóiratokból kiszedegette a soproni színházra vonatkozó közleményeket, így bukkant rá Gamauf adataira is; az eredményeket a helyi sajtóban kisebb nagyobb cikkekben közölte. 1925-ig az ilyen közlemények száma felment 30-ra. Ekkoriban Bleyer Jakab, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem német irodalomtörténeti tanszékének vezetője erősebben érdeklődött Sopron múltja iránt és Vértes (Vatter) Ilona szigorlónak adta ki doktori értekezésképpen a soproni német színház történetét 1841-ig, vagyis a második épület felavatásáig. Vértes Ilona azonnal érintkezésbe lépett velem és magam látva, hogy akkor Sopronhoz és Kismartonhoz kötve, a magam kutatását tető alá nem hozhatom, készséggel álltam segítségére és valóban a fiatal kutató, amit kikutatni lehetséges volt, összegyűjtött és formás könyvbe öntötte. Vissza