A soproni Liszt Ferenc Múzeum és kiállításai

Előszó

A XVI. század első felében Lázius bécsi humanista tudós hívta fel először a város vezetőségének figyelmét a gyakran felbukkanó római emlékekre. Ennek eredménye több római sírkő biztonságba helyezése volt. A XVII. század utolsó negyedében már tudatos régiséggyűjtőt találunk a városban Barth Conrád evangélikus lelkész személyében. 1847-ben a város iparműkiállításán régiségek is bemutatásra kerültek. 1866-ban, amikor a gázvezetéket építették, számos lelet került elő, akkor kezdték sürgetni a helyi újságok egy múzeum létesítését. 1867-ben megalakult a "Soproni Történészeti és Művészeti Egylet" és hamarosan múzeumot rendezett be letétekből és ajándékokból. A letétek visszavonása miatt a gyűjtemény 1881-ben feloszlott, a megmaradt anyagot pedig a városi levéltárban helyezték el. 1885-ben Paur Iván neves régész nagy régészeti és néprajzi gyűjteményt ajánlott fel a megyének. Ez újabb alkalmat adott egy szélesebb körű egyesület alapítására "Sopronmegyei Régészeti Társulat" címmel. Az új egyesület az ajándékot átvette és a Kőfaragó téren egy raktárszerű épületben mutatta be az anyagot. Bella Lajos reáliskolai tanár a város megbízásából nagyobb ásatásokat végzett a Várhelyen és a lebontott városháza helyén. A rendkívül szép és értékes anyagot egyesítették a megyei gyűjteménnyel, hozzákapcsolva az eredeti gyűjteményből megmaradt tárgyakat is, az új városháza II. emeletén több szobában helyezték el 1896-ban. A múzeum anyagát Bünker Rajnárd kiváló néprajzos teljes berendezésű parasztszobákkal gazdagította. A múzeum fenntartója továbbra is az egyesület maradt, de nevébe felvette Sopron városát is. - A rohamosan növekvő anyagnak már külön épületre volt szüksége, így esett a választás a Lenck villára, a múzeum mai épületére. A költözés és új kiállítás nehéz és fáradságos munkáját Kugler Alajos levéltáros és Bünker Rajnárd végezték el kitűnően. Így is maradt 1944-ig, majd a háború pusztítása után 1947-ben új rendezésben nyílt meg az épület. A múzeum újjáépítését, gyarapítását 1951-ig dr. Csatkai Endre művészettörténész egyedül látta el. 1951-ben régészt, 1952-ben pedig néprajzost is kapott a múzeum. Az anyag gyarapodásának gyorsulása miatt újabb épületre volt szükség. Az állagában óvott, de háborús sérült Lábasházat kapta meg a múzeum, ez a helyreállítás után a kisipari gyűjtemény elhelyezésére szolgált, 1956 tavaszán nyílt meg a közönség előtt. Az újabb ásatásokkal gyarapodó gótikus épületet, a Fabricius-házat sikerült megszerezni. Oda költözött a teljes régészeti anyag, a római kori kőtár és természetes a régész irodája is. Az épület 1963 tavaszán nyílt meg új kiállítással.
A múzeum kiállításait a történeti sorrend betartásával ismertetjük: Fabricius-ház: Sopron és környéke és őskortól a XVI. század végéig. Központi épület: Sopron és környéke a XVII. századtól napjainkig.
Lábas-ház: A múzeum céhemlékei. Vissza