Előszó
Elfogult emlékezés
A karácsonyi szünet után
utaztunk vissza Machovichcsal
száműzetésünk sivár helyére,
két kókadt fejű helyettes tanárok.
Havas hegyek Jeges folyók suhantak,
azután jött a...
Tovább
Előszó
Elfogult emlékezés
A karácsonyi szünet után
utaztunk vissza Machovichcsal
száműzetésünk sivár helyére,
két kókadt fejű helyettes tanárok.
Havas hegyek Jeges folyók suhantak,
azután jött a végtelen
sápadt halott fehér mezőség.
Mi ültünk búsan, hallgatag.
Sípolt a mozdony, a kalauz rikoltott: Győr!
S én mondtam halkan: Omszk.
Újabb fehérség, újabb hallgatás,
és azután ujabb rikoltás: Csorna!
S ő felsóhajtott: Tomszk.
Nincs megállás, nincs visszafordulás,
megyünk tovább édes barátom,
hosszú sovány, bütykös ujjaiddal
a jégvirágos, párás ablakon
idegesen hiába dobolsz.
A kalauz ordít: Kapuvár!
S mi felsóhajtunk: Tobolszk.
Kezdődik elölről minden:
Inspekció és dolgozatjavítás
és osztályozó konferencia,
az igazgató újra hospitál
a reálpártiak zúgolódnak,
azután jön a főigazgató,
és így tovább a régi cirkusz.
Nagycenk! - Irkutszk.
Vissza