Előszó
Száz esztendő egy múló pillanat a Mindenség végtelenségbe nyúló idejében, az emberiség történetében, egy rövid korszak a nemzetek életében is, de már jelentős idő valamely emberi közület, testület, intézmény, egyesület életében. Ha bizonyos csodálkozással és illő tisztelettel tekintünk arra az embertársunkra, aki megéri az emberi kor legvégső határát és érdemes, alkotó munkára tekinthet vissza, ugyanoly érdeklődéssel és tisztelettel tekinthetünk elődeink olyan alkotására, amely egy évszázad viharain át megállta helyét, fennmaradt és csorbítatlanul került az utódok kezére. Ilyen intézmény a mi Kaszinónk, amely immár százéves múltra tekinthet vissza. Büszke örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy ezt a nevezetes jubileumot, elődeink lelkes és szorgos munkálkodását, amellyel ezt az intézményt életre keltették, felvirágoztatták és a mai nemzedéknek átadták, méltóképpen megörökítsük az utókor számára.
Amikor az egyesület választmányától megbízást kaptam a soproni Kaszinó százéves történetének megírására, örömmel vállalkoztam a nehéz feladatra, mert az egykori újságíró krónikás kedve éledt fel bennem, azonkívül pedig valahogy közeli rokonsági kötelékben érzem magam ezzel az egyesülettel. Ha őseim nem voltak is ott az egyesület bölcsőjénél, családom már korán, a mult század hetvenes éveiben belekapcsolódott az egyesület működésébe és jó magam is néhány éven át titkára voltam, 16 év óta pedig választmányi tagja vagyok a Kaszinónak, amelyet úgyszólván második otthonomnak tekintek, - érthető tehát, hogy szívügyemnek tekintem a Kaszinó múltját, minden megmozdulását és jövő fejlődését.
A városi levéltárban, régi újságokban, elsárgult levelű, poros jegyzőkönyvekben való másfél évi kutatás eredménye ez a könyv, amelyet azzal az óhajjal bocsátok útnak, hogy hirdesse ennek a százéves egyesületnek a város kulturális életében való nagy jelentőségét.
Mert ne gondoljuk azt, hogy ez a Kaszinó, mint a város bizonyos társadalmi osztályának szűkebb egyesülése, csak önmagának él és célja, működése csak a tagjainak szórakoztatásában merül ki, mert - amint alább látni fogjuk - már megalakulásakor a nagy Széchenyi célkitűzéseit tartotta szem előtt, amikor tagjai sorába hívta a város művelt társadalmi rétegeit, ledöntötte a társadalmi válaszfalakat, nyelvi és egyéb különbségeket, gazdagon felszerelt olvasótermével és nagy könyvtárával terjesztője volt a művelődésnek, középpontja és sokszor irányítója lett a hazafias, társadalmi és művészeti megmozdulásoknak, szóval a város kulturális életének.
Vissza