A sociologiai regényről

Előszó

A Zola mindig esemény számba menő regényei közül alig volt egy is, mely olyan mély és általános hatást keltett volna, mint legujabb regénye Fécondité. S talán nem tévedtünk ha ezt a szokatlanul nagy érdeklődést és hatást nemcsak a regény sokat igérő tárgyának tulajdonitjuk - mely a legkülönbözőbb intellectualis és moralis fokon álló olvasónál, az államférfiuról a varróleányig, élénk érdeklődés felkeltésére alkalmas - s nemcsak szerzője még emlékezetben álló szereplésének a század egyik legjellemzőbb és legizgatóbb történetében, hanem egy távolabbi s az emberekre inkább öntudatlanul ható oknak, annak a jelenségnek, hogy ebben a regényben a typus élességével és határozottságával emelkedik ki korunk irodalmi evolutiojának egyik érdekes és jellegzetes tüneménye, mely Zolával éri el legteljesebb kifejlődését s a melyet vele szemben - azt hisszük - kifejezőbben sociologiai regénynek nevezhetünk el, a mely a regény eddigi keretét szétrepesztve, szándékát, módszerét és sajátságait elnyomva, átalakitva vagy ujakkal felcserélve, mint egy uj irodalmi műfaj áll előttünk.
S midőn szükségét éreztük annak, hogy azt a nagy hatást, melyet ránk ez a regény gyakorolt, azokat a különböző s gyakran egymásnak nagyon is ellentmondó benyomásokat, érzelmeket, gondolatokat és sejtelmeket, melyeket bennünk keltett, elemezzük és tisztába hozzuk - Ihering oly mélységesen igaz megfigyelését követve - csakhamar be kellett látnunk, hogy az a kép, melyet e regény puszta megbeszéléséből magunknak alkotnánk, nagyon is tökéletlen volna s hogy megnyugtató eredményekhez csak ugy juthatunk el, ha kellő megvilágositásba helyezzük azt az irányt, melynek ez a regény csak egy fejlődési foka s azt az uj irodalmi műfajt, melynek ez a könyv csak typikus kifejezője. Vissza