A soanai eretnek/Thiel pályaőr

Előszó

Részlet a könyvből:
"Az utasok a Mendrisióból a Monte Generoso csúcsára vezető utat vagy Capolago felől tehetik meg a fogaskerekű vasúttal, vagy Melide felől Soanán át, ahol a legnehezebb az út. Az egész terület Tesszinhez tartozik, ami Svájcnak egy kantonja, ámbár a lakossága olasz.
A hegytömb magas helyein a turisták gyakran találkoztak egy pápaszemes kecskepásztor alakjával, akinek a külseje máskülönben is feltűnő volt. Az arcáról, napbarnította bőr dacára, meg lehetett ismerni a művelt embert. Némileg hasonlított Keresztelő János bronzszobrához, Donatello művéhez a sienai dómban. A haja sötétszínű és hosszú volt és a barna vállára gyűrűzött le. Kecskebőrruhában járt.
Ha egy csapat idegen a közelébe ért ennek az embernek, a hegyi vezetők már előre nevettek. Nem egyszer, mikor a turisták meglátták őt, illetlen bömbölésbe vagy hangos kihívásokba fogtak: azt hitték, a látvány különössége feljogosítja őket a rossz magaviseletre. A pásztor nem törődött velük, még csak a fejét sem fordította feléjük.
A hegyi vezetők alapjában véve mind - úgy látszik - jó viszonyban voltak vele. Gyakran felmásztak hozzá és bizalmas megbeszélésekbe bocsátkoztak vele. Mikor aztán visszajöttek és az idegenek kérdezték tőlük, miféle furcsa szerzet ez, többnyire titkolóztak addig, amíg a pásztor látásuk távolában volt. Azok az utasok azonban, akiknek érdeklődése még ekkor sem merült ki, megtudták, hogy ennek az embernek sötét története van, a nép szája soanai eretneknek hívja és babonás félelemmel vegyes, kétes tiszteletben részesíti." Vissza